Hittudományi Folyóirat 9. (1898)

Dr. Fischer-Colbrie Ágost: A szentek egyháza

A SZENTEK EGYHÁZA.

103

vonni. Hogy mit tett és mit mondott, hogy hogyan élt és hogyan imádkozott, arra tanú egy egész ország népe.

Szentjeink élete a történelem azon meséje, mely talán legalaposabban van alkotva; kettős érdek fűződik ugyanis biztos ismeretéhez. Egyik érdek a katholikusokó: ismerni eme rokonszenves tiszteletre méltó élet minden mozzanatát, hogy belőle tanuljunk s rajta épüljünk, a másik érdek az ellenfélé: levonni belőle mindent, ami a jogosultság látsza- tána k árnyával merészelhet.

Ami már most az erények hősies fokát illeti, legyen elég az ezerekből néhány példát említeni.

Itt van például sz. Alfonz élete (1694—1787.) ama nagyszerű fogadalommal, hogy soha egy percnyi időt nem akar elveszíteni, egy percet nem akar elmúlni hagyni fel- használatlanul Isten dicsőségére és a lelkek megmentésére, erkölcsi nemesítésére. Csak gondoljuk el kissé részleteseb- ben. mit jelentett eme fogadalom, mit jelentett annak hű megtartása. »Nullam umquam temporis iacturam facere« — kilencvenhárom éves koráig egy napon sem akar egy perc- cél is tovább nyugodni, mint kell, egy perccel tovább ülni az ebédnél, mint okvetetlenül szükséges, egy perccel is többet adni a szórakozásnak, mint szükséges; sőt az ót- kezés, öltözködés, szórakozás, utazás minden percét felhasz- nálni belső jó indulatokra (hit, remény, szeretet, bűnbánat, lelkiáldozás, lelkiismeretvizsgálat, jó tervek) és üdvös gon- dolatok kimondására, jó tanácsok adására, a szeretet gya- korlására kisebb-nagyobb szívességek és szolgálatok által! Sz. Alfonz egy hosszú élet minden percét felhasználta, hogy Istent imádja, szeresse, felebarátjának leikével jót te- gyen. Csoda-e 11a százezrek lelkét nemesítette meg, de első sorban a sajátját, s hogy az egyháznak a szentek egy új családját nevelte a redemptorista-társaságban ?

Avellinói sz. András (1521—1608) theatinus azt fo- gadta meg, hogy folyton arra fog törekedni, hogy a töké- letességben előre haladjon és saját akaratát megtagadja. Vájjon minő lehetett ezen (nyolcvanhét évet élt) szentnek napirendje ? A fölébredés pillanatában eléje állott a foga