Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
A KERESZTÉNY HÁZASSÁGI JOG ALAPJA A RÓMAI JOGBAN. 67 Polgári és lelki rokonság. Ezen rokonság legeklatánsabb példája az örökbefogadás. Az örökbefogadás pedig a terme- szét rendjéből származó rokonságot utánozza, sőt valóság- gal pótolja is és így természetes, hogy a római jog ezt is házassággátló esetnek tartotta s amíg eme viszony tart, addig az ilyformán testvérekké lett egyéneket nem tekin- tette jogos úton eljegyzetteknek. Ha azonban akármelyikök az örökbefogadást megszüntetné, az akadály önmagától el- •enyészik. Tilos volt az apának adoptálni gyámleánya férjét1 s azt kifogás gyanánt nem lehet használni, hogy a gyám nem vitte lelkiismeretesen hivatalát.2 A lelki rokonságot Rómá- ban a jog aranykorában, a remek jogászok idejében, még nem ismerték. Justinian mondotta ki, hogy a keresztszülők közötti házasság gátolt, nevezetesen a keresztapa nem veheti el keresztleányát, mert mint keresztapa, a természetes apa halála esetén köteles a leányról mint gyermekéről gon- doskodni.3 A sógorság. A római jog tiltotta a házasságot némely .oldalrokon, továbbá a fel és lemenő ágbeli rokonok között s megkövetelte, hogy a sógor tartózkodó legyen a sógorság- ■ban levő nőkkel s nehogy a jövendő házasság reményében megölelje.4 Ha azonban a házasság felbomlana, akár halál akár elválás miatt, a hitvestárs és az oldalrokonok között megszűnik a sógorság. így azonban a sógorság rendkívül sok esetben házas- sági akadályt képezett, s ezért Augustus a lex Papia Poppe ■által elrendelte,5 hogy ha a haláleset vagy elválás megszüli- teti a házasságot, !így minden rokonnal szemben megszűnt ■az élő hitvestársnak sógorsági viszonya, így az akadály is !De vannak kivételek.6 így pl. a mostoha anya sohasem kel■ Dig. XXIII. II. 67. §. 3. 3 Dig. XXII. II. 67. §. 6. » Cod. V. IV. 26. ‘ Gai I. 63. ־ Cod. V. IV. 26. •« Ulp. fragm. §! 6. 5*
