Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról
736 KÖRÖSI ENDRE. szerették az emberi kegyeket, a hiú békét ■—• mint az egy- ház igazságát. Ki vegye fel a küzdelmet az igazság ellenfeleivel, ha nem az egyház katonái, az igazság személyesíted és har- cosai? Akár belső forradalom dúl magában a papság ke be- lében, akár nyilt háború rajta kívül: az egyházat meg kell védelmezni mindegyik esetben. Egyszer már szakadjon vége a fólszegségeknek í Az élet megkívánja, hogy tárgyilagos ítéletet alkos- sunk magunknak a világ folyása felől és az emberek felől. A valóságnak megfelelő világnézetet adjunk a papjelöltnek, hogy lelkesedését és eszméit ne rohanják meg a gyakorlati nehézségek. Lássa meg jó előre, minő terhek várakoznak reá ! S tudja meg, hogy kötelessége az egyházért mindennemű ellenséggel megküzdeni, sebet hordozni, sokszor osztani is, szenvedni és meghalni; ő maga vérezhetik és elvérezhetik: de az egyháznak és az egyház tanításának nem szabad elveszni! Hős lelkek kellenek a papság soraiba, nem közönséges zsoldos harcosok! Ha röviden akarnám jellemezni a papnevelés eddigi irányát, azt mondhatnám rá: nem praktikus. Bizonyos, hogy nincs benne elegendő gyakorlatiasság. A világot csak féligmeddig ismertetik meg a papjelöltekkel, egyik oldaláról mutatva be mindig. A papság tulajdon állását is• benne csak úgy elmélet után, gyönyörűen megrajzolt ideák után. Ez a rendszer a korhoz mért igényeknek meg nem felel. * * * Befejezésül csak egyet jegyzek meg. Szemlélődéseimet kinn, a lelkipásztori élet közvetlen- ségéből merítettem. A cura animarum-ban tett megfigyelő- seket összevetettem a szemináriumból megmaradt emlé- keimmel. Ha tévedtem, egyet kérek csupán: ne vonják kétségbe tiszta szándékomat.
