Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról
A PAPNEVELÉS REFORMJÁRÓL. 727 szabályai, amelyekbe be kell hogy avattassanak, a folytonos elmélkedés. Isten kegyelme s maga az eleven hivatásszeretet égy is segltni fogja őket, hogy tökéletesedjenek. Majdnem magától jő akkor a többi. Ezért tartom én nevelési rendszerünk első hibájának, hogy a keresztény életszentség terén általános és határo- zatlan irányt követünk. Másik hibája a fennálló rendszernek, hogy ha sikerül is kifogástalan papi jellemeket teremtenie: akkor sem a gyakorlati életnek, nem a társadalomnak készíti őket, hanem a magánynak és a visszavonult életnek. Remetékéi képezünk s nem a világban élő és szereplő egyéniségeket. Különös következetlenségben leledzenek e részben maguk a vezető elemek. Folyton ismételik, hogy egy világi papnak élete sokkal több küzdelemmel van tele, sokkal több nehézségnek és veszedelemnek van kitéve, mint a szerzeteseké; mert a világban, szabadon az emberek között kell élnie s ki kell vennie részét akarva — nem akarva is a társadalom életéből és mozgalmaiból. Jól van. Más- részről megint óva figyelmeztetik a. papjelölteket, hogy tartsák magukat távol a világtól: ne szerezzenek ismeret- ségeket; nehogy összebarátkozzanak az emberekkel, akikkel naponkint érintkezni kénytelenek. Quisque sibi mundus est. Gyűlölni kell a világot s szorgosan zárkózzanak be szobá- jukba. No! gyűlölettel ugyan meg nem térítik a világot; sem a börtönből nem szoktak hódítani! Ez itt az egyik׳ következetlenség. S hogy szokták megindokolni ezt ? A világban, mondják, nagyon sok a veszély. - Igaz. És a világban ma csak bukni lehet, a feddhetetlenséget megőrizni nem. Szép bírálat a papnevelés életrevalósága felett! Hiszen az egyháznak egyebek között az a tanítása, hogy bármely állapotban, bármely hivatásban és akármely társadalmi helyzetben lehet üdvözülni. Az egyszerű hívektől is megvárja az egyház, hogy a világnak minden romlottsága, dacára, amelyben szüntelen benne élnek, a keresztény asketi-
