Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról

A PAPNEVELÉS REFORMJÁRÓL.

725

gyöngédséget, a• kegyességet és türelmet, de nem gyako- rolják? így veszítettük el nagyrészt a hívek ragaszkodását. Az intelligensek, az értelmiség önzését követi, nem ismer vallásos ideált, csak érdekeket. A nép meg a lelkipásztori tűr hete tlenség miatt elveszítette irántunk érzett bizalmát, becsülését és őszinte hajlamát. Mert még hozzá azt kellett látnia, hogy az éles szavak és a heveskedő kitörések min- dig csak az ő számára vannak fentartva; az vári embereket nem illetik. Különbséget látott papja részéről ember és ember között, hívő és hívő között, mely neki magában véve is rosszul esett s melyet az egyház meg nem enged.

A szelídség hiánya szülte az elkeseredést a közönséges néposztályokban, mely aztán ügyesen kiaknázva nagyon megkönnyítette hozzájok az egyházellenes áramlatnak útját. Atyát kívántak a papban, aki szereti őket s még ha szi- gorú hozzájok, azt is szelídséggel teszi. Fájdalom! sokszor könyörületlen bírót kapnak, aki sorban elítéli és mindig csak bünteti őket mint valami pandúr a vádlottakat.

Nem sok figyelmet fordítanak ám erre a papnevelő falai között. Legalább nem annyit, amennyit megérdemel. Ápolják ugyan a többiek mellett ezt az erényt is. De hiszen épen az a baj, hogy mindegyiket egyszerre akarnák; és a szelídséget a lelkipásztorkodásban a maga igazi jelentősé- gében még sem mutatják be. Kiváló súlyt kellene fektetni erre az erényre! A hibákat és botlásokat ezen a téren majdnem semmiségeknek tekintik, megbocsátható gyönge- ségnek és meglehetősen közönyösen veszik. Egyáltalában nem találják olyan hivatásbavágó, elsőrangú lényeges kel- léknek a szelídséget, mint a milyennek az élet mutatja.

Igaz. hogy nemcsak tanítani és szentségekben része- síteni, hanem kormányozni is kell a híveket. Ehhez meg erély szükséges. Jaj! csakhogy nagy baj az, ha a külső megfélemlítésben, a riasztásban s nem az alkuvást nem tűrő elvek következetes érvényre juttatásában, a szelídsége mellett is hajthatatlan erkölcsi megtorlásban keresik az erélyt! Mert a szelídséggel az erély pompásan összefér s csaknem azt mondhatni, hogy feltételezik egymást. Minél