Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról
720 Szóval a milyen megki vántató kellék a papi műkő- (lésben a széleskörű tudás, ép olyan szükséges a működés sikeréhez a feddhetetlen élet. Egyik a másik nélkül meg nem lehet. Egyenrangú tényezők ezek. A kettő tökéletesen át kell hogy hassa egymást. És a papnevelőknek az oktatás rendszere mellett egyenlő figyelmet kell fordítani a nevelés rendszerére is. 8 hát ezért szükséges, hogy szemináriumainkban és reformtörekvéseinkben megfelelő figyelmet fordítsunk a papi nevelés feladataira is. Mert ezen a téren óriási hiányok mutatkoznak s nagyon sok kívánni való merül fel minden untalan. Majdnem min- denki érzi ezt; mégis hallgatnak. Maguk a legilletékesebb egyházi tényezők, főhatóságaink is sokszor keserűen gondol- nak erre. S hogy mily keveset építenek a papi nevelés fennálló rendszerére: elég ráutalnom, hogy nagyon sok helyén a fiatal papokban legelőször is főpásztoraink kételkednek. Elég ha fiatal egy pap, hogy erkölcseiben tüstént megbíz- hatatlannak tekintessék. Van okuk rá, az is igaz. Maradhat-e ez így soká? S szabad-e így maradnia még tovább ? A változott terhes idők új kötelességeket raknak a papság vállaira. Új teret nyitnak munkálkodásának. Meg- várja a lelkipásztorkodás üdvös átalakulását maga a haladó és hanyatló kor. S a papnak az idők szelleméhez mérten kellő körültekintést kell kifejtenie munkálkodásában. Nem vagyok illetékes utat és módot ajánlani egy új nevelési rendszernek. De ugyan kicsoda illetékes tulajdonképen? Mert spiri- tualisokat és papnevelői elöljárókat külön nem képezünk. Tehát mert tulajdonképeni illetékességről, szakképzett- ségről ennél a tárgynál szó sem lehet; elég a buzgóság, a komoly jóindulat és a szorgos megfigyelés: hadd mutassak reá papnevelésünk mai rendszerének néhány hibájára! >S ha tévedek esetleg: hadd legyen mentségemre, hogy csaknem úttörő vagyok! * * * KÖRÖSI ENDRE.
