Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról
1.8־7 »lányos kiképeztetés egy bizonyos mértékben ma is külön- böző a papoknál azok között, a kik provinciális szeminá- riumokban végeztek és azok között, a kik egyetemen vagy felsőbb intézetekben nyerték kikópeztetésüket. Igaz, hogy ez csak fokozatos különbség a kettő között, — nem lényeges. Ez utóbbiak úgy is rendesen tanárok' lesznek. S nem igen lehetne méltánytalanságnak minősíteni, 11a tekintve az elő- kelőbb lelkészi helyek igényeit és követelményeit értelmi és tudományos téren, inkább ők töltenék be az ilyen lel- készségeket. Természetesen ceteris paribus. Mert esetlegesen a vidéki neveldékből jött egyének is felküzdhetik magokat oda, a hova emezek. De inkább arra akartam rámutatni, hogy a vidék lelki gondozása milyen más irányt jelöl ki legtöbbször a pap tevékenységének, képzettségének és értelmi működésének, mint a városi élet; s hogy az elvont, magasabb ismeretek nem szükségszerűen nyújtanak közvetlen segítséget lelki- pásztori hivatásának betöltésében. Az már azonban, hogy a pap erkölcseiben okvetetlen példa legyen, forma gregis, mint az apostol mondja: nem szenvedhet kétséget. A vallás nem dialektika, hanem vita: élet. A pap is tehát nem annyira csak szobatudós, hanem élő morális legyen. A betű öl; a szellem az, ami éltet! Hadd lássák a papban nem épen csak a betűt, de a szellemet! A világ kiváló érzékkel rendelkezik e tekintetben. A lélekre, a szívre tekint főképen a papnál, ha megbírálja; nem az értelemre. Lehetnek nagy szellemek sorainkban, kiket ragyogó tehetségükért magasztalnak az emberek; fogyatkozásaikért azonban, mik a kimagasló egyéniségeknél annál élesebben szembetűnnek, rögtön elítélnek. A pap pedig ixgyis szeme előtt van mindenkinek! És a kegyelem műkő- dése nem épen a kiváló tehetségeket szokta segíteni, hanem mindig csak a jámbor lelkű, feddhetetleneket. Egyébiránt az olyan katholikus pap, aki a papi erkölcs magaslatán áll; aki az evangéliummal táplálkozik; a kiben megvan a Spiritus, mindig fogja tudni s nem felejtkezik meg róla, hogy a szent élet legelső princípiuma: ora et labora,: KÖRÖSI ENDRE.
