Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról
716 testáns világnézet annyira és soha nem hódított volna annyi lelket, mint így tehette. Ha megverik a pásztort, elszóled a nyáj. S az egyház siralmait mindannyiszor papjainak romlottsága szülte. Ki merem mondani habozás nélkül, hogy ha a nagy szakadások ideiben a papság erkölcseiben tisztább, műkő- ;dósében önfeláldozóbb, tevékenységében odaadóbb és körül- tekintőbb lett volna: olyan nagy ágak nem szakadtak volna el az egyház testéről. Szakadások voltak, lesznek is, mert az emberi szellemnek sajátságos szánalomraméltó kiváltsága, hogy saját, üdvétől messze bolyonghat: de nem lettek volna oly nagy méretűek s az egyházra nézve oly siralmasak. A protestantismns ma is a katholikus papság fogyat- kozásaiból, a papi életnek homályos pontjaiból meríti önmaga mellett majdnem leghatalmasabb argumentumát; s a papi fegyelem lazasága adja legerősebb támaszát. Tessék megfigyelni csak! És a lelkipásztorkodásban mennyiszer nyílik erre alkalom! Ha arról van szó, hogy a protestáns vallás valamely híve végre visszatérjen hozzánk: mikép beszélik le? Mikor már minden komolynak és elfő- gadhatÓTiak látszó érvelésből kimerültek, utolsónak marad •a papi erkölcsök vagy talán inkább erkölcstelenségek szóvá- tétele. S hatnak ám vele ! Saját előnyükre, de mindenképen csak a mi kárunkra. Égy szó mint száz: az egyház külső fénye és ereje első sorban papjainak erkölcseivel áll összeköttetésben. Emel- kedik vagy bukik: - a mint papjai is erkölcsösek, tiszták és szigorúan egyházias szelleműek; vagy erkölcseikben gyarlók, hanyatlanak, világias és könnyelmű gondolkozásnak. Persze, hogy szükség van a papság tudományos kép- zettségére. S egy bizonyos körben általános jellegűnek kell annak lennie: feltétlenül meg kell szerezni bizonyos szélesebb körű, minél alaposabb theologiai ismereteket a, papságban mindenkinek. Már ahogy az élet és az általános viszonyok szükségesnek mutatják. Hálunk például Magyarországon, azt tartom, a nagyszámú protestánsokra való tekintettel, nem polemikus. .— mert a polémia rendesen éles szokott leüni KÖRÖSI ENDRE.
