Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Kőrösi Endre: A papnevelés reformjáról
712 KÖRÖSI KNDRE. tott elme szólt. A szemináriumi oktatás ügyét eléggé meg- világították. Feltétlenül szükséges, hogy a pap tudományosan kép- zett theologus legyen. És kívánatos, hogy lehetőleg szak- emberré váljék akár a morális, akár a biblikum. akár a dogmatika, akár különösen a keresztény philosophia és apologia terén. .Bár azok lehetnénk mindannyian ! De akármily jártassággal bír is a pap a theologia i tudománykor minden ágazatában talán: — ez adja-e meg egymagában a pap characteristicumát ? Tudósok kellenek-e csupán az egyháznak. — vágj־ egyházias szellem, fedhette!! élet és szent, jellemek is? •׳' Egyik épen olyan szükséges, mint a. másik. S a papnák kettős képzettsége kell, hogy legyen: értelmi, tudományos- és keresztény gyakorlati, lelki képzettsége. Meg van annak a maga nagy jelentősége, hogy a pap tudományos kiképez tetőse ne szenvedjen hiányt. Lángelmékre és éles belátásra mindig szüksége volt. lesz is az egyháznak. Ma is szüksége van. Nemcsak a romlott szív. hanem a megtévedt értelem fegyvereivel is harcolnak ellene. Ma épen úgy, mint születése óta minden időben. Hasonló harcmodort kell igénybe vennünk. De e küzdelemben, senki sem fogja tagadhatni, általán véve mégis csak nagyobb rész jut a szíveknek, mint az értelmi erőknek. És. emberileg tekintve, a győzelem kilátása is mindig nagyobb ott, hol a mocsok- tálán szív mérkőzik a romlott szívvel, mint mikor a tévelygő gőgös ész száll szembe a természetfölötti igazsággal. Végre abban mindannyian egyet kell hogy értsünk, hogy a papnál, ha kell scientia, ha kell sapientia, ha kell prudentia, ha kell intellectus, inkább a Spiritus viszi a szerepet, mint a bizonyos tekintetben mégis csak emberi tudomány, amely hiú módon akar tündökölni és hiú módon győzedelmeskedni ugyancsak hiú ellenfelein. Vagyis szívre is van szükség, amelyben meg legyen a Spiritus. Tehát nen! puszta tudomány, hanem egyúttal szennynólküli élet ; nem kizárólag földi értelem és emberi éleslátás, hanem különösen tiszta, mocsoktalan szív!