Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Dr. Ochaba A. János: A test feltámadása ellen felhozott nehézségekről

•56

OCHABA A. JÁNOS

reánk nézve nem vesztek el; csak előre küldőnk őket ama más életbe, hol annál kedvesebbek lesznek nekünk, minél jobban ismerni fogjuk őket: ubi nobis erunt quanto notio- res, tanto utique cariores.« 1 — Nagy sz. Gergely pápa pedig írja párbeszédeiben egy haldokló szerzetesről, hogy ez maga elé jőni látta a prófétákat, akiket neveik szerint szólita meg; mely példából — úgymond — kiviláglik, mily éles leszen a romlatlan élet ismerése; miután e szerzetes, aki a prófétákat romlandó testében soha sem láthatta, mint hal- dokió megismerte.2 — Photius, a konstantinápolyi pátriárka és a keleti szakadás szerencsétlen corypheusa is, ekképen vigasztal egy, leányát mélyen gyászoló apát: »Ha hőn sze- retett leányod megjelennék előtted és ha gyengéd kezét■ kezedbe téve s tiszta homlokát a tiedóhez szorítva, veled szólana, nem töltetnél-e el mennyei boldogsággal ? S ha hozzád még e szavakat is intézné: miért bánkódol oly any- nyira, édes atyám ? hiszen én az égi paradicsomban lakom, hol határtalan a boldogság, hová egykor majd te is, sze- retett anyámmal együtt, jövendő leszesz és akkor meggyő- ződöl, hogy nem túloztam e hely gyönyöréről. Oh atyám, ne tarts oly soká vissza karjaid között, engedj mielébb oda visszatérnem, hová szeretetem heve oly nagyon vonz és oszlasd el gyászodat leányod felett, aki Ábrahám ölében oly felette boldog; hol rövid idő múltán együtt ólvezend- jük majd a mennyei gyönyört« 8 íme, látható ebből még a görög szakadárok hite is, egymásnak holtunk utáni meg- ismerése felől. — Ugyanígy nyilatkoznak erről egyéb szent férfiak és hittudósok is.4

Ha tehát holtunk utáni felismerésünkről, az írás és szentatyák a hittudósokkal egyetemben, egyaránt biztosíta- nak; ki kételkedhetnék istentelenül e tan igaz voltáról, mi- után ez a kinyilatkoztatás csalhatatlan és megingathatlan

1 S. August. Epist. 92. n. 1—2.

= Greg. M. Dialog. L. IV. c. 34.

a Photius. Epist. 1. III. epist. 63. Tarasio patricio, fratri.

* S. Bernard. In dedic. Eccl. serm. 1. n. 7. — Berti. De theol. discipl. 1. III. c. 13. n. 2.