Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kudora János: Francia egyházi szónokok

FRANCIA EGYHÁZI SZÓNOKOK.

613

<■) Paris városának lakóival szemben.

Bourdaloue idejében Páris egyfelől a mérhetetlen gaz- dagság központja, mely gazdagság a szabad gondolkozók seregét szolgáltatja: másfelől a végtelen nyomort mutatja. A templomok látogatói magas rangú közhivatalnokok, a pénz emberei, gazdag polgárok, tudós férfiak, írónők. A nép maga telve van élő hittel, lelkes hazaszeretettel, de állha- tatlan mindenben, változékony s minden új benyomásnak könnyen engedő. A szónok hallgató közönsége tehát váló- gatott, értelmes, de erkölcsileg sülyedt, mely érett a komoly leckéztetésre; más része nyomorult, mely a szónok legneme- sebb ]•észvétót érdemli. így áll közöttük Bourdaloue mint új Mózes, hogy mind a két részt kötelessége teljesítésére vezesse. Az előbbieket rendszeres oktatás- és példaadással, az utóbbiakat vigasztalás s szeretetteljes felkarolás által.

Hogy befolyását a társadalomra érvényesítse, annak alapját, a családot teszi apostoli gondoskodásainak tárgyává. Ezért többször beszél a házasság szentségéről oly irányban, hogy vannak itt kötelességek, melyeket feltétlenül kell tel- jesíteni, vannak elkerülhetlen szenvedések, melyeket tűrni kell és veszélyek, melyeket el kell kerülni. Külön jellemzi a rossz házasságokat, szól a házas élet bajairól, a gyermek- nemzésről és még inkább annak neveléséről. A családfők kötelességeiről cselédeik iránt.

Ezen jól felfogott apostoli működésének célját részle- teiben az alábbi beszédrészletek eszmemenete mutatja ki.

Hossz házasság egyik okának jellemzése: »Az asszony fejes, makacs, saját becses személyét imádja, szereti a játé- kot. a költekezést, hiú fényűzést, a társaságot s a világ szórakozásait. A férj szeret parancsolni, féltékeny, rossz kedvű, haragos, szereti a. maga gyönyöreit s a kicsapongást. Es mivel egyik sem akarja magát korlátozni, az egyik fejességét. makacsságát nem akarja fékezni, játékszenvedé- délyének határt szabni, nem akar lemondani a költekezésről, hátságról, a AŰlághoz való ragaszkodásról; a másik nem akar leszállani gőgösségének magaslatáról, rossz kedvét sem akarja édesebbé tenni, semmivel sem igazolt, alaptalan fél-