Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Huber Lipót: A zsidók iskolái, tanítói és tudósai Jézus és a talmúd korában

592

HUBER LIPÓT.

A promótió jogát a rabbik kizárólag maguknak vin- clicálták, és nem volt szabad egy tudósnak sem a tőlük nyert felhatalmazás, a הכימס nélkül nyilvánosan rabbiként szerepelnie. Azért, midőn Jézus, aki távol Jeruzsálemtől, a tudományosság székhelyétől, Galilea egy megvetett kis zuga- ban, Názáretben 1 harminc éves koráig elvonultan a nagy- világtól mint ács működött

2 s a tudósok előtt teljesen is- meretlen volt,2 mert sem iskoláikba nem járt, sem a szemi- kában általuk nem részesült, egyszerre mégis nyilvánosan tanítóként lépett föl; tanítva bejárta Galileát. Judeát, Sza- mariát; tanítványokat gyűjtött maga köré s ezeket, felfo- gásuk szerint, bitorolva a rabbik jogát, tanításra feliratai- mazá; magát rabbinak címezteté, sőt kora rabbijaival szembe is mert szállni, — megfoghatatlanul vakmerőnek tűnt föl a rabbik előtt e fellépésével és szereplésével. Hogy pedig emiatt rögtön nem léptek föl ellene erélyesebben, annak magyarázatát, eltekintve az isteni Gondviselés örök végzé- sótól, abban kell keresnünk, hogy Jézus köztudomásúvá lett iskolázatlansága dacára3 oly határozott öntudattal és tekin1 V. ö. Máté 2,23; 4,13; Luk. •4,1(5. E városka vagy falu, melyben a Világmegváltó Jézus nevelkedett s mindaddig, míg csak le nem tévé az ács-bárdot, hogy az evangéliumot hirdesse, tartózkodott, oly jelentéktelen községe volt Palesztinának, hogy az egész Ó-szö- vétségben sehol neve sem említtetik ; de az Új-szövetségben is csak azt találjuk róla túljegyezve, hogy Jézus harminc éves koráig ott lakott, és hogy az Galileában (Máté 21,11; Luk. 1, 26 ; 2,4) egy domb oldalán (Luk. 4, 29) feküdt. Bizonyosra vehető tehát, hogy zsinagó- gáján kívül semmiféle főiskolával nem bírt. Említésre méltó továbbá, hogy a názáretieket, valamint a galileaiakat mind, a zsidók igen kevésre becsülték, megvetették, mert igen sok pogány lakott közöt- tűk, a kik pedig a zsidók szemében tisztátalanok voltak. Érthető tehát Natánáel kérdése, megütközése: »Kerülhet-e valami jó Názáretből V !« (Ján. 1,46), melylyel Fülöphöz fordult, midőn ez örömmel eltelve jelenti neki, hogy a Messiást, akiről Mózes és a próféták jövendöl- tek, megtalálta a názáreti József fiában, Jézusban.

3 A tizennyolc év előtti, habár nevezetes, templomi találkozás a tizenkét éves gyermek-Jézussal, melynek különben is csak nehány Írástudó volt szem- és fültanúja (Luk. 3, 41, s köv.), már réges-régen elmosódott emlékezetükben.

3 Ján. 7,15. Lak. 4,16. s köv. Márk 6, 2. s köv.