Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Huber Lipót: A zsidók iskolái, tanítói és tudósai Jézus és a talmúd korában
584 HUBER LIPÓT. kiképezze.1 Megtörtént azonban gyakran, hogj’ feleséges emberek is tanítványul szegődtek, bogy tudósokká képez- tessenek ki, úgy hogy nincs benne semmi szokatlan, midőn Jézus felnőtt embereket is választ, hogy tanítványokként kövessék és hallgassák. Akik a tanulók sorába fölvétettek, szigorú fegyelem alatt álltak: közönséges emberekkel nem igen volt szabad érintkezniük, nem volt szabad sokat tré- fálniok. óvakodnioli kellett, nehogy holt-tetem által meg- fertőzzék magukat; tanítójuknak csaknem föltétlenül alá voltak rendelve; iránta hálásnak és mindenkor szerényen kellett magukat viselniük. Valamint a tanító, azt amit tudott, tanítójától elfogadta, úgy a tanítványoknak is az volt a kötelessége, hogy készségesen elfogadják azt, mire tanítójuk oktatta. Ezen szigorú subordinate ónál fogva a tanitóval szemben való magatartás főszabályai voltak, bog}־ a tanítvány mestere jelenlétében ne tanítson semmit, s 11a ezt mégis megtenné, méltó a halálra ;1 2 továbbá, hogy ne mondjon neki ellen.3 ne civakodjék vele,4 ne gondoljon és ne beszéljen felőle rosszat,5 mert mindez olybbá vétetik, mintha magával az Istennel szemben tette volna. Tisztelete jeléül a tanítványnak nem volt szabad állnia mestere előtt, ami evvel egyenlő méltóságra mutatna, hanem ülnie kellett; csakis a reggeli és esti ima alatt állhatott előtte, nehogy a tanító iránt tanúsítandó tisztelet nagyobbnak lássák az Istennek tartozó tiszteletnél.® A tanító iránti tiszteletadás abban is nyilvánult, hogy azt a tanítványnak soha sem 1 Ap. csel. 22, 3. ־ Berakót 31b הרומה הבלה ינפב ובר בייה התימ (aki egy halakat tanítója jelenlétében előad, megérdemli a halált). 3 Szanhedrin 110 a לב ןללוח־ לע ובר ןללוחב לע תניכש (aki ellent mond — ellenszegül — tanítójának, annyi, mintha az istenségnek ellenszegülne). * II. ott,: לכ השועה הבירמ םע רב־ השועכ םע הניכש (aki cívako- dik tanítójával, annyi, mintha az istenséggel civakodnék). 3 Szanh. 110 a לכ רהרהמה דהא ובר וליאכ רהרהמה רחא הניכש• (aki tanítójáról rosszat gondol, annyi mintha az istenségről rosszat gondolna). ' Kiddusín 10.
