Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Dr. Vucskics Gyula: Schlauch biboros a szószéken

533

beszédeinek tárgya is olyan már, kogy liomiletikai szabá- lyok iskolaszerű kivitele valóban lehetetlen.

Prédikációinak bevezetését leggyakrabban az ünnep vagy alkalom jelentősége képezi.

Első nagyszabású beszédét, melyet még mint Csanádi kanonok 1872-ben mondott szent István napján a budavári Mátyás templomban, így kezdi:

»A nemzet szent ünnepet ül.

Ma a vallási, nyelvi s párteltérések egy gyúpontban egyesülnek. Nincsen honfi, ki ma büszke önérzettel magáé- nak ne vallaná e hazát; nincs, kinek lelke előtt egy nagy- szerű múltnak emléke ne emelkednék fel, nincs, ki kegye- lettel meg ne hajolna az előtt a szent alak előtt, ki a nem- zetnek hazát alkotott, ne csókolná a kezet, mely keresztény- ségének s kezdő civilizációjának bölcsőjét ringatta; nincs, ki ne áldná a szellemet, mely az alkotmányos szabadságnak alapját megvetette s azt, valamint a nemzetet az örökkéva- lóság ihletével átszellemíteni kívánván, az Egeknek fél- ajánlotta.

S ez jól van így. Ez szent kötelesség!«

Egyik karácsonyi beszédének bevezetését a Karácsony- nak, mint a családi ünnepnek kedves és bensőséggel teljes leírása képezi:

Krisztus megjelenésének emlékünnepe, a Karácsony, a vallásos életnek legszebb és legkedvesebb örömünnepei közé tartozik. A komoly tanulmány pihen, a hivatalnok leteszi tollát, a munkás kitakarítja műhelyét, mindenki haza siet, hogy az ünnepet családja körében tölthesse. A család képezi gyúpontját ez ünnepnek; a gyermekek örülnek, hogy gyér- mekek, a megnőttek gyermekekké lesznek, mintha lelkűk megifjodnék, rég elhangzott kedves dallamok emlékei kel- nek ki a múltból, elnémul a fájdalom is, jelen és múlt egy- beolvadnak.«

Máskor egy-egy — a beszéd tárgyával rokon nagy igazságnak mesteri kifejezése a bevezetés. 1887-iki Sylvester- esti beszéde bevezetésében így festi a múlandóságot:

»Az időnek szárnyai vannak, sebesen repül, nem áll

SCHLAUCH BÍBOROS A SZÓSZÉKEN.