Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Babik József: A szent miséről általában
A SZENT MISÉRŐL ÁLTALÁBAN. 52'! szent mise ? Minden esetre az utóbbi; mert a szent szó itt nem értelem-módosító, hanem kiemelő, megtisztelő jelzőül szolgál, míg ellenben a nagymise, kismise szókban a mellék- nevek megkülönböztetésül vannak használva, Primitia ־*־־ sec nn ditia: újmise és aranymise! Hosszú ötven év hidalja át e két magasztos eseményt. Az elsőről azt írá lánglelkű Mindszentynk (Egy ifjú áldozópapnak): Ne bánd, ne rejtegesd az édes könnyeket, Melyeknek gyöngye most szemedben fölremeg, — Az első áldozat legszebb emlékeit Becsüld meg az öröm utolsó könnyeit! Félszázaddal ezelőtt Nagyvárad bíboros püspökének szemeiből is a boldogság szent gyöngyei perinetezének. Otven év óta csókolja vala az oltár szent kövét; a jóságos Isten kegyelme »papsága fáján e tavaszra ötven aranybim- bőt fakaszta.« Kedves májusi szellő! lenge szárnyaidon vidd el hozzája szívünk hő fohászát, melyet az ihletett költő (Szemenyey Mihály) így fejez ki: Szép a■ tavasz, de gyümölcsét Az ősz hinti szerteszét: Hajnalt látni gyönyörűség, De, az alkony szinte szép. Dicső püspök! alkonyodnak Ragyog fényes sugara; Érdemben dús ősz korodnak Tündöklik szép fénysora. Tőled. Jézus! jutalmat vár, Mint szállód napszámosa; Ötven évig fáradott már. Légy most őre. támasza! Aranydíj lesz, amit ö kap: Méltók nyernek pályabért; Ősz fejére, örök Főpap, Te tégy mennyben majd babért! Eger. Babik József.
