Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Karácsonyi János: Egy pár magyar egyházjogi műszó
EGY PÁK MAGYAR EGYHÁZJOGI MŰSZÓ. 5 1 3 scopale«-nak »érseki köpeny«-nyel való fordítása érseki pa- lást helyett, mert a »köpeny« csak szócsonkítás útján kelet- kezett a köpenyeg-böl. Igaz, hogy a régi palástból ma már csak a négy keresztes szegély maradt meg, de, ha a latin mindamellett a pallium mellett maradt, nekünk miért kel- lene a palástot elhagynunk, mikor az »érseki« jelző azonnal elárulja, hogy itt nem a közönséges, hosszú palástról van szó. Különben a stóla épen úgy járt, mint az érseki palást s még sem kellett új szót kigondolni a régi helyett. Legalább is furcsa, ha ugyan nem nevetséges, a chor- episcopusnak »mezei püspök«-kel való fordítása. A magyar- ban városnak vidék, vagy falu az ellentéte, tehát a chor- episcopus helyes fordítása csakis »vidéki püspök« lehet. Kétszeresen hibás alkotása a régi nyelvújításnak a szentszéki »ülnök« szó, mely a sacrae sedis consistorialis assessor-t akarná jelenteni. Először is a magyarnak mint már említők — ,nok-nök1 képzője nincs. Aztán pedig e szláv képző még a szlávban is névtőhöz, nem pedig igetőhöz járul (v. ö. asztalnok, tárnok). Kincs is semmi szükség e hibás fordításra, mert, 11a valaki ragaszkodik az assessor betű szerint való értelméhez, ott van a XVI. században any- nyira használt s Calepinus szótárába is fölvett »székülő« szó; ha pedig, ami sokkal helyesebb, az assessor valódi ér- telméből indulunk ki, szinte kínálkozik a »szentszéki bíró« vagy »tanácsos« kifejezés: s ha jó, érthető meg magyaros is a »törvényszéki bíró, táblabíró«, nem értjük, miért nem lenne jó a szentszéki bíró ! ? A javadalmi jog körébe tartoznak a következő termi- nus technicus-ok: Jus electionis, activum - választói jog (nem pedig cselekvő választási jog). Jus electionis passivum = választhatói jog (nem pedig szenvedőleges választási jog). Jus nominationis = kinevező-jog (s nem kinevezési jog) Jus praesentionis = kijelölő-jog (történelmileg helyes volna a »bemutató-jog« is, de a mai gyakorlat szerint he- lyesebb a kijelölő-jog). Hittudományi Folyóirat. 1897. 33
