Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Sztavrovszky Gyula: A szűzi tisztaság apologiája

486

SZTAVROVSZKY GYr[,A

is van alkotva, oly házasságra, mely Isten rendeletéből egységes és felbonthatatlan szentség és mely bizonyos szi- gorúan megtartandó erkölcsi kötelezettségeket is szab az illető felekre. íme ez volna. Krisztus szerint is, az emberi természetnek egyik oldala.

De olvassuk csak tovább az evangéliumi szöveget s azonnal észreveszszük, hogy az Üdvözítő még egy másik, fönségesebb oldalról is fogja fel az emberi természetet. A há- zasságra vonatkozó előbbi szavaira ugyanis tanítványai azt jegyzik meg, hogy ha így áll a dolog a feleséggel, akkor jobb nem házasodni; mire Krisztus urunk a következő, tár- gyunkra nézve igen fontos, feleletet adja: »Nem mindnyá- jan fogják fel ez igét (t. i. az általa most mondandó szava- kát), hanem akiknek adatott; mert vannak heréitek (értsd: szüzek), akik már anyjuk méhében születtek ilyeneknek; és vannak heréitek, akik emberek által tétettek azokká; és vannak heréitek, akik magukat a mennyek országáért tét- tók azokká. Aki ezt felfoghatja, az fogja fel.« —• íme egy magasabb álláspont, melyről az Üdvözítő az emberi termé- szetet tekinti! Itten világosan és minden kétséget kizárólag azt mondja, hogy igenis, az emberi természet házasságra is van ugyan alkotva, de ez a házassági állapot nem minden- kire nézve természetszerű és kötelező; hogy némely embe- reknek megadatott az is, hogy szüzességi állapotban is a természetnek megfelelően élhetnek; hogy némelyek épen a természet által (»kik már anyjuk méhében születnek ilye- neknek«), némelyek pedig a magasabb erkölcsi tökélyre való hivatásuk (»kik magukat a mennyek országáért tették azokká«) által vannak utalva a szűzies nőtlenségre, mint oly állapotra, mely rájuk nézve a legjobban megfelelő, tehát a legészszerűbb és legtermészetesebb állapot. E szavakkal Jézus az embereket két részre osztja: olyanokra, kik tér- mészetüknól fogva a házassági frigyre és olyanokra, kik ugyancsak természetüknél vagy hivatásuknál fogva a szűzi tisztaságra vannak rendelve. Aki ilyen emelkedettebb szem- pontból tekinti az emberi természetet, az már nem egyol- dalúlag. de egész teljességében fogja fel azt, az tehát egész