Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye
A LELKIPÁSZTOR SZEMÉLYE. 403 Fiam vagy Te, én ma szültelek Téged« 1 »Jézus fenhangon monda a templomban: Jól ismertek ti Engem és tudjátok, honnét való vagyok; de én magamtól nem jöttem, hanem az Igaz, aki engem küldött, akit ti nem ismertek. Ismerem Öt, mert, En Ötöle vagyok és ö küldött engem.« 1 2 3 Azért az egyháznak minden időben főgondját képezte, hogy szolgálatától mindazt távol tartsa, akin a Szentlélek hívása nyilvánvalóvá nem válik. így az apostolok, midőn az áruló Júdás helyébe új küldöttet akartak választani, ekként imádkoznak: »Te, Uram, aki ismered mindenek szívét, mutasd meg, kit választál ki kettejük (Barnabas József és Mátyás) közül, hogy e szolgálatnak és az apostolságnak helyét elvegye, amelytől eltávozélc Júdás. hogy elmenjen a maga helyére.« 3 És sz. Pál e szavakkal mondja ki világosan az egyház alapelvét: »Senki sem veszi magának e tisztet, hanem aki Istentől hivatik, miképen Aron.«4 S tüzetesen ecseteli mindazon tulajdonokat, amelyekkel az igazi pásztornak ékeskednie kell.5 Azért is, miként már az ó-szövetségben elrendelte az Ur6 a papi osztályból, szabályszerűtlenség címén, ki voltak zárva mindazok, akik nem kifogástalanok úgy testileg, mint lelkileg. Hányféle vizsgálati módot nem írt elő az egyház, csakhogy azok, akik az ő szolgálatára szentelik magokat, megvizsgáltassanak, megfelelő módon neveltessenek és Krisztus szellemébe beavattassanak! A trienti sz. zsinat e hivatás magasztosságáról így szól: »Quum scripturae testimonio, apostolica traditione et Patrum unanimi consensu■ perspicuum sit, per sacram ordina- tionem, quae verbis et signis exterioribus perficitur, gratiam conferri, dubitare nemo debet, ordinem esse vere et proprie 1 Zsid. 5, o. 2 Ján. 7. 28, 29. י 3 Ap. Csel. 1. 24—25. 4 Zsid. 5, 4. 5 Tim. I. 3, 1. — Tit. 1, G s köv. « Móz. III. 21, 17. 26*
