Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Dr. Rézbányay József: A lelkipásztor személye

400

I)R. R1ÍZBÁNYAY JÓZSEF.

magadra, gondolj magadra. Örvendeztesd meg lelkemet és kegyelmezz a magad lelkének, mert a te üdvösséged az én vigasztalásom. Ne foszszd meg atyádat a jutalomtól, amelyet végetted remél. — Ne foszszd meg magadat attól, hog}־ fiamnak neveztessél. Ha már magadért nem akarod ezt megtenni, tedd meg én érettem. És ha már velem nem törődöl és magadra nem nézesz, féld. szeresd, tiszteld az Istent. Ő ,a te igazi atyád. O Megváltód, Ő minden jónak adományozója, 0 az, aki fölébreszti a liiú álomban szén- dergő lelket. Te az oltár szolgája, te a legmagasabb mél- tóságnak részese, te a böloseség edénye, te ifjúi virág, vigyázz méltóságodra és az légy, aminek magadat nevezed. G-ondold meg, hogy tested visszatér a földbe, lelked pedig az Ítéletre megyen. A mint ott kívánod, hogy légy, úgy élj itt. Most, most van a munka ideje, egykor a nyugalomé, most van az érdemszerzés ideje, egykor a jutalmazásé leszen. Aki többet teszen, az majd egykor többet is vészén. »Fuss. a mi!! nappal ran.« 1 Aki ma még van, holnap már nem leszen, mint a szentírás mondja: »Xe késlekedjél, megtérni az Úrhoz, mert nem tudod, mit hoz a következendő nap.« 2 — Küzdjünk bátran és férfiasán győzzünk, hogy ujjongva nyerjük el a koronát. Az a mi segítségünk, aki majdan meg is jutalmazand bennünket. 0 előbb meggyőzte az ellenséget, hogy mi győzhessünk. Diadalmaskodott a kereszten, hogy hozzá felemelkedhessünk a mennyekbe. Emberfia lön, hogy mi Isten fiaivá lehessünk . . .«

Nagy a feladat, mely a papra várakozik. Az 1400 millió embernek, a kik a földön élnek, csak egy része, körülbelül 400 millió keresztény és ezek közül csak 200 millió kér. kathólikus. A többi még vagy a pogány sötétségben él. vagy legalább nem ismeri az igaz hitet. íme! itt. van a tágas tér azok megvüágosítására. Ez az igazi hivatás, ha ily czél, ily tudat lelkesíti a papot!

De magában az egyház kebelében is még nagy tudat- lanság és tájékozatlanság uralkodik sokaknak elméjén, város1 Ján. 12, 35.