Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Palotay László: A modern hitetlenek, megcáfolva kiváló bölcsek által

A MODERN HITETLENEK, MEGCÁFOLVA KIVÁLÓ BÖLCSEK ÁLTAL. 369

Lássuk a hitetlenséget végcéljában a társadalomra való tekintettel. Egyik célja a hitközönyösség, mely a szívből minden nemes és vallásos érzést kiöl. Tény az, hogy a nép, kivált a műveltebbek legnagyobb része, a vallással mit sem gondol; talán nem támadja, nem veti meg, de iránta semmi érdekkel nem viseltetik. Ezt épen egy nem keresztény elvű írónak szavaival igazolom, ki korát ismervén, érdekében nem állott hazudni. »Nem értem — mondja Voltaire — és nem magyarázhatom meg magamnak azon esztelen közö- nyösséget — melyben az emberek mintegy tespedve szén- vednek — azon egy dologban, mely iránt érdekkel kellene viseltetni, t. i. a vallás igazsága iránt. Nagy dolog! egy városban alig lehetne kétszázat találni, kik e dolog iránt alapos érdekkel viseltetnének; csaknem mindenki mondja: mit érdekel engemet ? mely felelet után szobáj okban pén- zöket számítják és mennek a színházba. (Oeuvres tom. XI. pag. 3.) Találtok — mondja — száz vadászt, csalót, korhelyt, kik között a vallással egy sem foglalkozik, csak kevesen olvasnak, s kik olvasnak, regényekkel foglalkoznak. (Oeuvres lett. an duc d’Uzes.) Az emberek csaknem mindnyájan a földhöz tapodva, életöket vagy minden érdek nélküli irány- ban töltik, vagy testvéreiket rontják meg, vagy a vagyon és pénz által önmagukat teszik tönkre, szóval millió ember közt nem tudnám megmondani hány van, ki a vallást‘ érdeme szerint megbecsülné.« (Oeuvres tom. 46. pag. 88.) Meglehet, hogy nagyítja a dolgot, de a szomorú tapasztalás manap erről mindenkit meggyőzhet, ha a társadalom rété- tegeibe hatolunk, vágy a modern erkölcsiséget tekintjük.

Az ilyen közönyös, hálátlan az isteni gondviselés iránt, megvetvén a Jézus által hozott hitnek világosságát és igaz- ságát, mi által a csodálatos megváltást haszontalannak tartja. Igaztalan Isten iránt, nem adván meg neki mint teremtő és fentartónak azt, mi őt joggal illeti, t. i. a hit és szeretetnek zálogát, ki az imádást és tiszteletet minden- kitől, mint szolgájától követeli. A közönyös saját önmaga iránt kegyetlen, mert azzal, mi a legfőbb, lelkének üdvös- ségével nem, de minden mással törődik, s így saját-szeren24

Hittudományi Folyóirat. 1897.