Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Palotay László: A modern hitetlenek, megcáfolva kiváló bölcsek által

És valóban mondá Euripides: »Isten mindent lát, őt ki sem látja«. Plátó szerint »az igazak csakúgy mint a gonoszok, Istennek szemei elől nincsenek elrejtve«. Talán bensőnk el van rejtve szemei elől? »Nem uraim, — felel Plátó — az istenség előtt minden gondolataink tárvák.« »Mit használ — mondja Seneca — gondolatainkat és mun- káinkat elrejteni. Isten előtt minden nyilvánvaló.« Patemus Deo. És ugyanazon Plátó az embereket mint bűnösöket állítja elő, kik Istennek minden tetteikről számot adnak. És a nagy Sokrates boldogságot igér azoknak, kik jól mun- kálkodva, szemeiket az isteni világosség felé irányozzák, míg Cicero ellenkezőleg mondja: »ki az isteni parancsok- nak nem engedelmeskedik, nagy büntetésben fog részesülni, bárha e világon a büntetést ki is kerülte«, mert Plátó sze- rint: »Istennel egyesül a büntető Ítélet, ki a legcsekélyebb szavakat és tetteket is megbünteti, miért is ki sem remél- heti áz isteni Ítéletnek elkerülését épen azért, mert isteni«.

Lehet-e ezeknél világosabb beszédet kívánni? Tehát nem egyedül a theológia, nem csupán a katholikus vallás az, mely Istent mint bírót és jutalmazót, vagy büntetőt állítja elénk; ezt hitték már a régi pogány bölcsek, ezt vallotta a józan ész és mindazok, kik a szenvedélytől meg nem vakítva, a józan ószszel vissza nem éltek, elannyira, hogy bátran mondhatta a tudós Gierdil: »a régiségnek nyo- main bárhova tekintünk, Ítélő és jutalmazó, vagy büntető Istenre akadunk«. »Egy Istenre, — mondja Tertullián — kitől mindenki retteg. Ubi est Deus, ibi metus in Deum.«

De hol és mikor fogja Isten megjutalmazni az erényt és megbüntetni a vétket ? Tapasztaljuk, hogy e világon az erény, ahelyett hogy megjutalmaztatnék, becsméreltetik, megvetéssel, üldözéssel tetóztetik, ellenben a vétek büntetés helyett gyakran jutalomban és szerencsében részesül. És látjuk hogy e világon a hívők és hitetlenek, a jók és rosszak egy- forma bánásmódban részesülnek, miért is a földi dolgoknak menete szerint egyre menne jónak vagy gonosznak, erényes- nek vagy vétkesnek lenni, szenvedélyeit zabolázni, vagy azoknak szolgálni, mely képzelt egyenlőségből a gonoszok

A MODERN HITETLENEK, MEGCÁFOLVA KIVÁLÓ BÖLCSEK ÁLTAL. 361