Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Theologus: Schlauch biboros mint hittudós

I.

ÉRTEKEZÉSEK.

SCHLAUCH BIBOEOS MINT HITTUDOS.

tudomány elvont dolog, mely csak annyiban való- ság, amennyiben emberekben van megtestesülve. Azért a tudósok élete a tudomány történelme, s a nagy hittudósok élete maga a bittudomány múltja és jelene. A hittudomány korszakai mindig egyes nagy hittudósok működéséhez fűződnek: azokéhoz, kik lángelméjük fényével mások előtt világítottak, új eszméket hoztak felszínre, az eszméket diadalra vitték, nagyszabásúi intézményekben teste- sítették meg.

Miként már az apostolok részben írtak, de mindnyá- jan prédikáltak, úgy a hittudósokat is két osztályba lehet sorozni: egyik tollal, másik a szó hatalmával hirdette a kereszténység fönséges eszméit. S miként az apostolok igazi feladata a prédikálás, az írás pedig a kereszténység megala- pításának csak mellékes és esetleges eszköze volt: úgy a hittudománynak is tizenkilenc századon át igazi és legfőbb tanszéke mindig a szószék volt. Az Aranyszájú sz. Jánosok, sz. Leók, sz. Ágostonok, Nagy sz. Gergelyek és mások oly sokan többnyire a szószéken tették közzé azon fölséges ke- resztény tudományt, mely az evangélium isteni gyökeréből sarjadzott.

Hittudományi Folyóirat. 1897. 21