Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Irodalmi értesítő
306 irodalmi értesítő. hitoktatást óhajt, mely kizárja a vallás bő tételeinek tár* gyalását és a szószerint való emlézést, hanem inkább alkalmat nyújt a tanoncnak vallását gyakorolni és annak alapján vallás-erkölcsös életének alapját megvetni. A tanalakra vonatkozólag kifejti (IX. rész), hogy az eddigelé a legkülönbözőbb volt, szerző azonban azt kivánja, hogy a hittanító a tananyagot vonzó, összefüggő előadásban tárgyalja, úgy hogy a növendék minden évben, az egész hittannal megismerkedjék fokozatos bővítésben. Kivánja, hogy a hittanító az iparos-tanonc gondolkodásába és munkakörébe helyezze magát. Elbeszéléseit merítse főleg az iparos vilá- gából; használja előszeretettel a bibliai történeteket. Felsőbb osztályban adjon alkalmat vitákra, de szorgosan kerülje ezeknél az alkalmat, hogy ezek által felhívja a tanonc figyelmét oly dolgokra, melyeknek káros tudatával eddig nem bírt. Azután közöl nehány minta előadást: a világ teremtéséről, az emberek különböző hivatásáról, a munka szükséges voltáról, a káromkodásról, a bizalomkeltésről, melyek mindannyian hű képét nyújtják szerző számos tapasz- talatainak a praktikus hitoktatás terén s ép azért a szó szoros értelmében vett mintaoktatásnak tekinthetők. Miután leginkább a példával oktatjuk a növendéket, ezt szívesen hallgatja és annak meghallgatásával könnyebben rávihető az erény követésére, szükségesnek tartja, hogy az iparosok életéből vett alkalmas példákkal hassunk a tanonc lelkületére. Gryüjtsünk szorgosan ily példákat és használjuk ezeket adandó alkalommal. Azután közöl néhány ily prak- tikus példát (X. rész). A XI. részhez) a tankönyv kérdését úgy dönti el, hogy a tanoncnak könyvet ne adjunk kezébe, hanem a hittanító induljon pontosan a kathekizmus szerint. A tankönyv szavai- nak emlézését határozottan kerülendőnek mondja. Az év végén tartani szokott vizsgálatot nem tartja szükségesnek, mert az ott jelenlevő közeg rendszerint hely- telenül Ítél a növendékek tudásáról, legtöbb esetben szavakat kérnek, azok belbecsét azonban ritkán Ítélik meg; pedig a hittanító ne tanítson vizsgálatnak, hanem életnek.
