Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről

228

KOVÁTS SÁNDOR

tutis suae; fallax est equus ad salutem (bellicam) sed ecce oculi Domini in eis qui in misericordia ejus sperant. Ugyanez a gondolat szerepel a fentid. főkép prófétai helyeken azon ötletből, hogy az egiptomi lovasságba és nem az Urba he- lyezték az asszírokkal szemben minden reményöket.

A másik szintén a lótartással járó veszély, a fényűzés. Csak egy helyen Izaj. 28, 28. említtetik, hogy nyomtatásra használták. Lovat csak előkelő gazdag ember tarthatott, II. Sam. 15, 1. ép úgy mint öszvért, mert külföldről kellett be- szerezni s igen drága volt. Salamon egy nemes egiptomi lóért 150 stikel-1 fizetett III. Kir. 10, 29. A Salamon utáni időkben a lótartás az udvartól más előkelő s gazdag embe- rekre is átragadt. III. Kir. 18, 5. Amosz, 4, 10. íz. 80, 16. Hogy a lótartás eminenter fényűzés, kitűnik Izaiás 2,7—9. panaszából, hogy az ország tele van ezüsttel aranynyal. ló- val és fogatokkal és ezt oly kárhozatos dolgokkal helyezi egy vonalba, minők a bálványimádás és bűbájosság. Ezen két gondolatot a jegyzetekben jobban jelezni kell.

A király törvényt illetőleg Deut. 17,16. meg kell ma- gyarázni, hogy az nem Salamon vagy még későbbi időből való, hanem igen is indokolt Mózes szájából; mert Mózes jól ismerte Egiptomból a királyság intézményének lehető veszélyeit, rossz oldalait, a támadó hadszervezet (lovasság) és a hódító politika átkos következményeit.

IV. Kir. 28, 11. említtetik a nap-kultusz bizonyos Per- zsiából származó alakja, a napnak szentelt áldozati lovak és a napnak szentelt kocsik. Ezt jobban meg kell magya- rázni a jegyzetben, t. i. Perzsiában divtak a napnak szén- telt fehér színű és koszorúkkal ékes, kocsit vonó fehér lovak. Zendavesta II. 264. cf. Herod. 1,189. az összefüggés könnyen érthető, hisz ismeretes a görög mythologia nap-kocsija, ugyanaz a Zendavesta felfogása i. h.

Esth. 6, 7. kk. (héber szöveg) azon lovon vezettetett körül Mardochaeus Szuzában, melyen a király szokott lova- golni; ezzel iktattatik a nagyvezéri, alkirályi v. helytartói méltóságba [egészen hasonló József beiktatása. Gén. 41,22. k.]

Ezekből érthetők a lóról kölcsönzött hasonlatok: IV.