Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről

A SZENTIRÁS TÁRKÁN YI-FÉLE SZÖVEGÉRŐL.

219

előtt önmagának kell alaposan ismernie és értenie, mondom ezt az elemi, első és alapszabályt az újabb biblia fordítok nem tartották kielógítőleg szem előtt — ez a megjegyzés a magyar biblia fordításnak is szól. Róla is áll, bogy a Vulgáta fordítói bőven elárulták, bogy egyrészt a Vulgáta latin nyelvét nem ismerik, másrészt a héber illetve görög ere- deti.t nem vették tekintetbe, ami pedig a Vulgáta helyes megértésére elkerülhetetlenül szükséges lett volna; más szó- val, vagy nem kielégítő készültséggel fogtak . e nagy mun- kához, vagy nem kellő alapossággal végezték. Nyilvánvaló a felhozott példákból, hogy már ez egy szempontból annyi hiba van magyar bibliánkban, hogy már ez egy szempont- ból is eléggé indokolt és szemmel látható a revízió szűk- séges volta.

Magyar szentírásunk a bibliai régiségtan szempontjából.

Iga.z, a szóban forgó biblia fordítás célja első sorban nem tudományos, hanem hittani, mégis nyilvánvaló, hogy egyébbként is általában lehetőleg hűnek kell lennie; azért nem kicsinylendő a régészeti kérdésekben való hűsége sem.

Arra, hogy mennyire kielégítő magyar biblia forditá- sunk a bibliai régisógtani dolgokban, kézzel fogható bizo- nyítékot szolgáltat Szekrény i. a bibliai régiség tudomány kézikönyve c. műve. Azt mondja mindjárt az előszóban p. VII. »A szentírási idézetekre nézve meg kell jegyeznem hogy Tárkányi fordítása müvem megírásánál igen gyakran használhatatlan volt, és így sokszor kénytelen voltam az eredeti szerint idézni. — az ily helyeket *-gal jelöltem meg. Mivel tudom, úgymond, hogy némely oldalról mily félté- kényén őrködnek T. fordításának használata fölött« öniga- zolásul mindjárt felhoz egy csomó példát, ígjr az הילע álijjá-1 T. háromfélekép is fordítja: felső terem, nyári terem, kapu feletti terem, azon szabály ellenére, miszerint u. a. szó, ha több helyen u. a. értelemben fordul elő, u. a. szóval fordí- tandó. Az álijjá, LXX. vttsqwov, Vulg. (aesthunn) coenaculum, tulajdonkép felső- v. tetőszoba, t. i. a Keleten még ma is