Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről

206

KOYÁT8 SÁNDOR

A népneveket Tárkányi egyszerűen átveszi a Vulgatá- bői, a latinos végzettel pl. Heveüs, Heteüs, G-ergezeüs, Amorreüsok, mások (biblikus írók) görögösen: betiták v. bittiták, amorritákat1 írnak ; ezen nevek használata már jobb volna, legalább megfelel a tudományos szóhasználatnak; de leghelyesebb volna a törzs ősének nevét használni, pl. gir- gás-ok, chivv-ek stb. úgy, mint Hunyadiak, Zichy-k stb. természetesen kivéve azon népneveket, amelyek már más alakban megszokottak, meghonosodtak, pl. filiszteusok, jebu- zeüsok v. jebuziták, amorriták stb. Annyi bizonyos, hogy nem helyes egyszerűen átvenni e neveket a Vulgátából, tekintettel kell lenni irgyan a LXX. és Vulgátára, mint a kér. hagyomány képviselőire, továbbá az ezeken alapuló szokásra, de számba kell venni az eredetit is, továbbá a tudományos szóhasználatot és a magyar nyelv természetét és szabályait és ennek megfelelő elvek szerint kell eljárni.

A melléknevek fokozása.

Főkép az Italából átvett részekben vannak Hebrais- musok, igy alapfok középfok helyett, és alapfok felsőfok helyett, pl. Máté, 22,36. quod est mandatum magnum in Lege ? T. melyik a főparancsolat, helyesebb: a legfőbb parancs. Luk. 1, 42. benedicta tu inter mulieres. T. áldott vagy te az asszonyok között, helyesebb: te vagy a legál- dottabb stb., de persze itt már megszokott az előbbi fordí- tás. —• Az absolut fokozás, דאט Vulg. mültüm (misericors etc.), nimis pulchra etc. sehr, überaus. T. igen könyörüle- tes fölöttébb igaz stb.; lehetne még mondani: nagyon rendkívül.

Névmások.

1. Személyes és visszaható névmás. A személyes névmás sokszor el van hallgatva, kiegészítendő a contextus alapján pl. II. Tim. 2, 12. si negaverimus et ille negabit nos. T. és ha megtagadjuk [őt] ő is megtagad minket.

1 Amely végzetet néha a Vulg. is használ, pl. l'smahelites f. Chron. 2, 17. Israelitae. Nr. 25, 14. I. Reg. 31, 7. Joh. 1, 47. f'emin. itis- itidis pl. Lev. 24, 10. I. Par. 2, 3.