Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről

A SZENT1RÁS TÁRKÁNYI-FÉLE SZÖVEGÉRŐL.

199

A tulajdonneve k.

A tulajdonnevek transcriptiójában sz. Jeromos bizo- nyos elvek és szabályok szerint jár el.1 Általában véve ugyanaz volt az alakja a héber tulajdonneveknek, melyeket sz. Jeromos átírt, amilyen ma is1 2; csakhogy befolyásolta az átírásban az a Iciejtésmód, a melyet zsidó tanító mes- tereitől tanult és hallott és ez a lágy galileai kiejtés volt? mely a hehezetes betűket lágyította.

Azért az alef-nek rendesen semmi nyoma az átiratás־ ban pl. בויא Job. לבליא Jezebel, א1םנ Onam, ריאי Jair, באוי Joab. ילוא Ulai, לאי״א Abiel, csak kivételesen H pl. לזוא Huzal. Cedmihel.

A ד ג. ב.. mindig B, Gr, D; a heh-nek igen gyakran semmi nyoma (galileai kiejtés) pl. ללה Iliéi, ם־דה Ado ram, ןבא ןהב Abenboan, םיבהל Laabim, לאהשע Azael; különösen a szó végén rendesen eltűnik, pl. הנבא Asena, ה־טפש Saphatia (de Hevilah! Gomorrah!) szintúgy rendesen a hangzó nélküli kezdő Jód után pl. הי1טםש_ Josaphat הדוהן Juda, annyira meg- szokott nevek, hogy bajos volna rajtuk változtatni. A heh ópúgy, mint az álef néha mégis H pl. .ד1םמ Homan לה Hör.

A váv rendesen V pl. Javan, Yasthi, Vasseni, csak néha A után XT pl. *ייח Aurán ישע Esau. A zain mindig Z pl. Zabdi, Beelzebub, Abiezer, זנכשא Ascenez.

A cheth átírása ingadozó: 1. a szó elején v. közepén rendesen nincs nyoma (galileai kiejtés) pl. נזד1ך Enoch, ןלהצי Isaac, סהנפ Phinees; néha mégis II pl. !בשח ן Hesebon, Hevila/i, Heth, Hevaeus, Mibahar; még ritkábban CH pl

1 Megjegyzendő, hogy sz. Jeromos v. a mai Vulgáta (Correct. Róm.) néha mégis következetlen pl. u. a. név átírása I. Esdr. 8, 7. Isaias, I. Chron. 3, 21. Jeseias v. I. Chron. 2, 13. Simmaa, 6, 30. Sammaa, 39. Samaa.

2 Kevés kivétel sorolható fel, a hol v. a mássalhangzók v. leg- alább a kiejtés lényegesebben eltér a maitól, ilyenek ימו־הב Vulg. Bauramites, 'דמע Amri, תומלע Azmoth, ימסב Sisamoi, קקוח Hucac, *יזעי Jezer, ץליא Ahialon, י־מי Jamri, י־־בד í)abri, שקע Acces.