Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Kováts Sándor: A Szentírás Tárkányi-féle szövegéről

A SZKNTIRÁ8 TARKANYI-FÉLE SZÖVEGÉRŐI,.

191

ták. A régi latin köznyelv ismeretének forrásai: régi felírá- sok, római epigraphika, a classikusok előtti római írók. A sz. Jeromos korabeli latin irodalmi nyelv ismeretére szolgálnak a régi latin egyházi írók és szentatyák. Direct segédeszkö- zök a Vnlgáta latin nyelvének ismeretére: Vercellone, Variae lectiones Vulg. lat. 1.1.1860. p. CXL t. II. 1862. p. XXVI. Hagen Sprach! Erörterungen z. Vulg. 1863. Hönsch, Sprach! Paral- leien z. Assumpt. Moysis (in Hilgenfelds Ztschr. f. wissen- schaft! Theo! 1868. p. 77.) Hönsch, Itala u. Vulgata 1869. Weitenauer, Lexicon bibi, in quo explicantur Vulgatae phra- ses. etc, 1758. Kaulen. Handbuch zur Vulgata, Mainz, 1870. Ez utóbbi nyomán (sorrendjét is követve) vizsgáljuk meg kissé, bár csak futólag magy. bibliánkat.

írásmód, kiejtés.

Ami a zsidó tulajdonnevek transcriptióját és ezek kiej- tését illeti: a) a C k-nak ejtendő ki e és i előtt is, tehát a magyar transcriptio javítandó pl. ללןל Cedar. Kódár, ת'־םידק Cedimoth, Kedimoth, םיצבק Cibsaim, Kibczáim, ןיק Cin, Kin, עקשבר Rabsaces Rabsaká, םןר;ע Ena cim, Enakim, b) hogy két magánhangzó találkozása nem ad diphthongust, ez a magyar nyelv természetével egyezik, csak vigyázni kell a transcriptióra pl. הליעק Ceila, Kei la, ידמ Madai, Madai, magy. Mádái és nem Madaj-nak volna átírandó. *נ־עוילא Eli- o-ena-i Elioenai.

Szavak és szóalakok.

Főnevek. I. sajátos jelentéssel, (Kaulen, Handb. p. 12. kk.): «//0(7100=Beschwichtigung. Sap. 19, 12. in allocatione TWQccfxv&iav desiderii. Tárk. kívánságuk szavára (!) rectius kívánságuk csillapítására — articulus hebraism. Hat die Be- deutung etwa von Leibhaftigkeit Glen. 7, 18. in articulo illius diei, — gerade an jenem Tag vagy: eben am selbigen Tag (Dietenberg) in the self-same day (Douay) Tárk. az nap kezdetén! compositio=Schmnck Jud. 10, 4. I. Macc. 2, 11.

Kaulen, Handb. z. Vulg. p. G-S.