Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Ochaba A. János: A test feltámadása ellen felhozott nehézségekről
6 OCHABA A. JÁNOS mintegy csírában, nem pedig mennyiségben, valamint minden tagja az emberi testnek titkos módon már bennfoglaltatik az ondóban; hiszen a születetteknél is némelyek, mint a fogak, hajzat s más effélék hiányzanak, de idő folytán kifejlődnek. — Az anyagnak tehát az Istentől elrendelt eme titkos működése folytán, már a csírában benfoglaltatik az, mi még nem látható, mi még külsőleg nincsen meg, de idő■ folytával megleszen, vagyis: ami még csak lappang, az fel fog tűnni. Ennélfogva a csecsemő, amint egykor nagy vagy kis termetű leendene, már most is nagy vagy kicsiny. E szerint tehát a test feltámadásakor, hiányoktól nincs mit tartanunk; mert feltéve, hogy mindnyájan óriási nagy- ságot nyerünk, nehogy a legnagyobbak alkatukból valamit veszítsenek, — ami természetesen Krisztus Urunk szavai ellenére elveszne, aki mondá, hogy: egy hajszál sem vész el fejünkről — a Teremtőnek ugyanis, aki mindent a semmi- ségből hozott létre, kell elegendő anyagának lennie, melyből pótolhasson ott, ahol azt a csodálatra méltó Művész pótolni szükségesnek látandja.1 Azon kérdést pedig, váljon az idétlen magzatok, kik az anya méhében meghaltak, fognak-e szintén feltámadni, sz. Ágoston sem állítólag sem pedig tagadólag nem meri megvitatni; bár •— úgymond — nem látja át, hogy miért nem támadnának fel, miután szintén a halottakhoz számít- tatnak. Mert vagy nem támad fel minden halott és némely emberi lélek örökké test nélkül marad, mint pl. azon lelkek, melyek testüket csak az anyai méhben hordották, vagy ha minden lélek megkapja feltámadáskor azon testet, melylyel egykor birt és melyet a halál beálltával elhagyott, nem tudom, úgymond ő, miért nem mondhatnám, hogy azok is a feltámadókhoz tartoznak, kik noha anyjok méhében, de mégis meghaltak.2 Aquinás pedig azon kérdésre, hogy miképen képzel- hetjük azok feltámadását, kik elhaltak, mielőtt testök tér1 S. Aug. De civ. Dei L. XXII. c. 14. « S. Aug. De civ. Dei L. XXII. c. 13.
