Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Dr. Ochaba A. János: A test feltámadása ellen felhozott nehézségekről
4 OOHABA A. JÁNOS vegye mindazon anyagokat, melyeket egykor, élete tartama alatt birt; hiszen ezt a józan ész is sugallja, mert jóllehet az ember bizonyos időközönkint elveszti teljesen teste anyagát, s helyébe egy teljesen újat vesz fel, még sem mondjuk, miszerint az ember az új anyag felvétele után más lett, mint vala annakelőtte, hanem igenis helyesen és joggal állítjuk, hogy az ember ugyanaz maradt; úgy a fel- támadandó test azonosságához sem kívántatik, hogy az életében bírt összes anyagokat felvegye, hanem teljesen elégséges, miszerint azon anyagokból való testet kapjon, melyekből élete valamely pillanatában állott vala, számítva élete első pillanatától, vagyis: a léleknek a testtel való egyesülésétől, haláláig. Ami tehát az emberi életben a test azonosságát meg nem változtatta, az a feltámadásban sem fog a test azonosságának hátrányára válni. Mert, úgymond a nevezett tudós, ha feltámadáskor a test mindazon anya- gokat venné fel, melyeket egykor életében birt, akkor egy szörny alakú emberi testnek kellene előállania, a mely nem felelne meg a természetesnek. Tehát a feltámadandó testben nem keilend majd az életben .birt anyagok összesógének előteremnie, hanem pusztán az azonos anyag mennyiségéből és minőségéből csak annyinak, amennyi egy természetszerű emberi test teljes belső és külső kifejlődéséhez megkíván- tátik. Miről sz. Tamás következőképen ír: »Et ideo totum, quod est in homine, resurget considerata totalitate speciei, quae attenditur secundum quantitatem, figuram, situm et ordinem partium. Non autem resurget totum considerata totalitate materiae,... quia tota materia, quae fuit in homine a principio vitae usque ad finem, excederet quantitatem debitam speciei.«1 A második még nagyobb nehézségre okot szolgáltat a gyermekek feltámadása, valamint az emberevés. Ezekre vonatkozólag is egyedül a szentatyák és nagytekintélyű egyházi tudósoknál keresünk felvilágosítást. így az előbbinek megoldásánál híven akarunk sz. Ágostonhoz ragaszkodni. 1 S. Thom. Suppi, qu, 83. a. 5. — 4. contr. gént. c. 81.
