Hittudományi Folyóirat 8. (1897)

Erényi Károly: A szónoklás mestersége

A SZÓNOKLÁS MESTERSÉGE.

117

fog hasonlítani az ő hittani ismerete és tájékozottsága, melynek bőséges kamatait akkor is használhatja, midőn az őszülő hajjal s görnyedő derékkal együtt a szellem is lányi nil ■és ernyed, midőn a lazuló izmokkal a lélek is veszt frisse- ..ségéből és fölfogó erejéből s már nem képes magának új tőkét gyűjteni.

3. — Az egyházi beszéd legyen apologetikvs.

Felette szükséges ez napjainkban, midőn az istentelenség és féktelen vallástalanság minden eszközt megragad, hogy Krisztus egyházát gyalázza és piszkítsa, tanítását pedig nevetségessé tegye. Elől megy ezen ádáz hadjáratban az egyház ellen a mai liberálisnak nevezett sajtó. Könyvekben, röpiratokban, újságokban terjesztik a mérget, mely megmé- telyezi a leghívebb szivet is, ha idejekorán el nem vonjuk e veszedelmes légkörből, mely romlást és pusztulást leheli mindarra, ami a hit és erkölcsösség zománcát viseli magán. Zsoldosul szegődik hozzá a tudatlanság, mely vastag ködként nehezedik vallási kérdésekben a legtöbb embernek agyára. Ezt a szomorú állapotot nem nézheti közönyösen egyetlen egyházi szónok sem. Fegyvereket kell keresnie, melyekkel minden nemtelen támadást hathatósan vissza tudjon verni, fel kell magát vérteznie az igazsággal, melyen megtörjenek a gúny nyilai s le kell sújtania a vallásos meggyőződés kardjával, hogy tönkre tegyen minden ellenséget, melyet gúny és hazugság mozgósít Krisztus egyháza, ellen.

Itt van helyén az apologia.

Sajnos, hogy ezt szónokaink annyira elhanyagolják, vagy ׳ ferdén alkalmazzák.

Némelyek azt hiszik, hogy az már elég apologia, ha ők a szószéken dörögnek ismeretlen ellenség ellen, pedig nagyon tévednek, ha ezzel akarnak hatást gyakorolni hall- gatóikra. Nem is kellene nekik tisztán apológiát mondaniok, hanem igenis a rendes prédikációba kell belevinni az apologetikus karaktert, úgy, hogy ha a szónok valamely tárgyról, pl. egy dogmáról beszól, azt szépen kifejti, híveinek