Hittudományi Folyóirat 8. (1897)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
■•?ry 98 BÍRÓ DEZSŐ A keresztény házasság története. Jézus Krisztus, mikor a házasságot szentséggé tette, elválhatlanul összekapcsolta azt a szerződéssel. Tökéletest- tette s a keresztény társadalom alapjává rendelte. Ebben a hitben megnyugodva kezdette tudományosan feldolgozni a házasság eszméjét, kifejteni lényegét, meghatározni a kötés formáját; s miután a házasság két személy akaratából jön létre, a két személy kölcsönös szerződése a jövőre kiható viszony érdekében azt tartották a kánonisták, hogy a házas- ság szentségének kiszolgáltatói maguk a felek. A kánonis- ták úgy okoskodtak, hogy a szentség kiszolgáltatója csak az lehet, aki azt maga teljesíti, már pedig a házasságkötést és az ebből folyó kötelmeket a házasfelek teljesítik s azon- kívül is, ahol a trienti zsinat határozatai nincsenek kihir- detve, a matr. clandestinum érvényes házasságnak van elis- merve. Továbbá az oly házasokat, kik protestáns vagy zsidó hitről tértek az egyházba, csupán intik s nem kötelezik az egyházi áldás vételére. Az első, ki e tant megtámadta, Cano Melchior spanyol domokosrendű szerzetes volt. A házasság szentségi voltát erősen és hevesen védve a protestánsokkal szemben, ama helytelen következtetésre jutott, hogy a pap lévén minden szentség kiszolgáltatója, a házasságot is csak ő osztogatja s ezért az olyan egybekelés, mely pap nélkül köttetik, nem szentség, hanem csupán polgári szerződés. Ezen érvelést a protestánsok saját javukra fordították s a házasságot meg- fosztva minden szentség jellegétől, világi szerződésnek nyíl- vánították s a világi hatalom kezeibe adták. Ezen nem csodálkozhatunk; a protestantizmus, hogy minden alapot nélkülöző elveit fentarthassa s magát biztosítva érezhesse, nem átallotta a fejedelmek kegyéért az isteni jogokat föl- áldozni, és pedig minden habozás nélkül. Az egyház tenné- szetesen régi és igaz álláspontját nem szűnt meg védel- mezni. Ezt tette Bellarmin, Vasquez, Sauches,. Suarez és más nagy elmék. E jogát nyíltan kijelentette s törvénybe foglalta a trienti sz. zsinaton, ahol kimondotta: »si quis
