Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Irodalmi értesítő
SOG felszólalása, melyet e folyóirat jelen füzete közöl, még inkább nagyméltóságú püspöki karunk abbeli intézkedése, bogy papkópzósünk és papnevelésünk jobbítása érdekében javaslat- tételre bizottságot küldött ki, de leginkább dicsőségesen uralkodó nagy pápánk többször tett felszólalása papneveié- sünk tökéletesítése érdekében. De ha a közönség általában örömmel fogadta e mű megjelenését, kiváló örömre jogo- sultak mégis a »Hittudományi Folyóirat« szerkesztősége, munkatársai és olvasóközönsége, mert épen ez a folyóirat vallja egyik elsőrendű hivatásának a, papnevelés kérdésének tanulmányozását, az utolsó években ennek lapjain jelent meg a legtöbb ide vonatkozó cikkely, ez a közlöny indítva- nyozta e tárgyban országos kongresszus tartását s maga a szóban levő munka tudós szerzője is a »Religio-Vállás« mellett a »Hittudományi F01yóirat«-ban bocsátotta közre• ily tárgyú tanulmányainak egyes részleteit. Azért nagy örömmel üdvözöljük a jeles szerzőt, midőn megjelent munkájában a papképzés és papnevelés kérdését minden részében kidolgozva látjuk s az ő tanulmányait teljes egészökben nyerjük. A mű két kötetből áll. Az első kötetben a papnevelés■ történetét nyújtja, mert »meg van győződve arról, hogy a papnevelés elméletét csakis a történeti fejlődés tekintetbe vételével lehet helyesen fölépíteni«; csak a történelem vilá- gánál lehet a papképzés és papnevelós eszményképét, mely- hez minden intézkedést szabni kell, megalkotni. A második kötetben a papnevelós elméletét adja. Mikor a szerző pap- nevelést mond, mindig együtt érti a papjelöltek oktatását is, mert — igen helyesen — a papképzést, vagyis a hit- tudományok közlését a papnevelés részének tartja. A jelen folyóiratban a legtöbb hozzászóló két kifejezést használ a papjelöltek oktatásának és nevelésének jelzésére, nem mintha nem esnék össze felfogásuk a Mihályfi Ákos dr.-éval, hanem csak a tárgy két mozzanatának világosabb megjelölése végett. Mivel a szerző a papnevelés történetét az elmélet végett tanulmányozta, nem lehetett megelégednie egy vagy két ország viszonyainak megismerésével, hanem ki kellett tér-
