Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Bognár István: Az egyetemi papképzés jobbításáról

774

lebeg szemeik előtt, hogy sem az előmenetelre valamely külső eszközök által kellene őket ösztönözni, mindazonáltal a tanulók nagyobb része, úgynevezett völgye, önnön gyönge• akaratára, saját kényére hagyatva, megelégszik az előadások szenvedőleges hallgatásával. A hallottakat tanulás és elméi- kedés által maguknak eltulajdonítani s lelkök öntudatává tenni - mi pedig a jövő előadások felfogásának alapja — a, legtöbb egyik napról a másikra halogatja s minél tovább és mélyebbre halad a tanár, ők annál inkább utána marad- nak s a legszebb tudományos értekezések üres hangok, vagy legfölebh sötótes álomfejtegetések előttük. A folyto- nos értetlenség pedig végre is csömörletet okoz nekik és a a fölolvasások haszna rájuk nézve örökre veszve van. Érzik ezt már Németországban is s azért egyre nagyobb számban hozzák be az úgynevezett szemináriumi gyakorlatokat, melyeken az előadottak egyes részeit a tanár felügyelete s vezetése mellett feldolgozzák. Ezt kellene nálunk is. az elmét annyira élesítő tudományos vitatkozásokkal kibővítve, a colloquiumok helyett alkalmazni.

A belga és franciaországi szabad kath. egyetemeken szintén a magasabb tudományos képzést tekintik az egye- tem nemcsak egyik, de egyedüli feladatának. Ezeken a theologiai tudományok elemeivel már nem is foglalkoznak, hanem az egyes tárgyak irodalmával, a tudományos kutatás rendszerével és a detail-tudás apró részleteivel ismertetik meg a hallgatókat. Azért rendesen csak olyanokat vesznek hallgatókul, kik valamely papnöveldében már elsajátították a minden papnak szükséges theologiai ismereteket. Elméié- tileg ez a berendezés látszik leghelyesebbnek, de a gyakor- latban még sem bizonyult célszerűnek. Sok pénzbe és időbe• kerül s a mellett azoknak, kik ezen áldozatot meghozzák, semmi előnyt sem biztosít a többiek fölött. Igaz, régente is sokáig tartott az egyetemi tanfolyam, de akkor azok. kik az egyetemeken tanultak, rendesen magasabb egyházi mél- tóságokhoz jutottak, vagy theologiai kathedrákra léptek. Franciaországban manap világi pap szemináriumi tanár nem is lehet, mert ott a legtöbb szeminárium szerzetesekre-