Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

A konstantinápolyi görögkeleti patriárka körlevele az egyház egységéről. Görögből fordította Kupár Rezső

*

Krisztusnak a földön egyetlen képviselője és minden kegye- lem forrása. Különösen mi, kik az Isten irgalma 1 és kegyelme folytán püspökké tétettünk s az Isten egyházainak tanítóivá és pásztoraivá, vigyázzunk magunkra és a nyájra, mely fölött minket a Szentlélek püspökökké tett őrzeni az Isten egy- házát, melyet vérének árán szerzett« mint olyanok, akik- nek számot keilend adniok. Azért »tanítsuk és építsük egy- mást.« »A minden vigasztalásnak Istene pedig, aki minket Jézus Krisztus által örök dicsőségére hivott, tökéletessé fog tenni bennünket׳, megerősít, hatalmassá tesz és biztos alapra helyez.« (Pét. I. 5. 10.) És világosítsa meg kegyelmének világosságával s az igazságnak ismeretével mind, akik az ő élő juhainak orthodox szent egyházán kívül s attól távol vannak!2 Övé legyen a dicsőség és hatalom mindörökkön örökké Amen.

Kelt a konstantinápolyi pátriárkái épületben. 1895. augusztus havában.

Antimos, konst, pátriárka.

Nikodemus, kizikosi metropolita.

Filotheos, nikomédiai püspök.

Jeromos, niceai püspök.

Nathanael, prussai püspök.

Bazil, smyrnai püspök.

István, philadelphiai püspök.

Athanáz, lemnosi püspök.

Bessarion, dyrrhachiumi püspök.

Dorotheas, belgrádi metropolita.

Nikodemus, alarsoni püspök.

Sofron, karpáti és kaszusi püspök.

Dionisius, eleuteropoli püspök.

1 A szultán türelme folytán.

a Mi is azt kérjük az Úrtól.

Görögből fordította és jegyzetekkel elátta

Kupár Rezső.

— 744 —