Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
A konstantinápolyi görögkeleti patriárka körlevele az egyház egységéről. Görögből fordította Kupár Rezső
737 között jelent meg. Egyikök sem követelt magának soha semmi monarhikus jogot az összes egyház fölött. Ha pedig valamikor Kómának némely ambiciózus püspökei a korlát- tálán uralom képtelen igényével felléptek, mely az egyház előtt ismeretlen vala, az ilyenek amint illett, visszaverettek és megfeddettek.1 Yalótlan dolog tehát, amit XIII. Leó nyilvánvaló tévedés folytán körlevélben állít:, hogy a nagjv Photius idejéig a római széknek neve a. világ összes kérész- tény nemzetei előtt szent lett volna és hogy úgy a kelet, mint a nyugat teljesen és minden ellenkezés nélkül a római püspöknek, mint Péter apostol törvényes utódának és Jézus Krisztus földi helytartójának alája lett volna vetve. XVII. Az első kilenc századon át az orthodox keleti egyház a római püspököknek az elsőségre célzó képtelen követeléseit soha el nem ismerte, következésképen nem is volt alájok vetve, mint az egyháztörténetem tanúsítja.1 2 A keletnek függetlensége a nyugattól kitűnik Xagy Vazul- nak azon kevés, de jelentős szavaiból, melyeket Szent Eufebi- ushoz, Samosata város püspökéhez írt: »Mert valóban —- úgymond — a kevély szokások gyakorlása sokkal megve- tendőbb. mint maga az, ki azokat gyakorolja. Ha te- hát az Úr könyörül rajtunk, mi szükségünk van más segítségre? Ha pedig Isten haragja tartós lesz, micsoda segítségünk lehet a kevély nyugatiak részéről, akik nem ismerik az igazságot, s nem is engedik magukat arra tani- tatni, hanem hazug feltevések alapján most is azt mívelik, amit Marcell ideje előtt (Epist. 239.3 A konstantinápolyi egyháznak ezt a függetlenségét a 9. század közepén vedel- mezte Photius. Konstantinápolynak az a szent (?) főpapja 1 Ugyan ! 5 Hogy a konstantinápolyi pátriárkák folyton az egyház egységét háborgatták, s hogy e miatt sorjában le is tétettek, ezt igenis bizonyítja'az egyháztörténet. De a görög egyház nem állott soha tisztán Bizáncból, amint hogy ma sem tart vele. 3 Nem bizonyít semmit. Hisz maga N. sz. Bazil panaszkodik egy másik levelében, hogy nem vezet jóra a római püspökkel való érintkezés gyérülése. ,Hittudományi Folyóirat” 1896. 47
