Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

XIII. Leó pápa Ő Szentségének körlevele az egyház egységéről

644

sóge által megnyilatkozik és látható lesz, úgy az egyház természetfölötti életének kútfeje is tisztán látható azokból, amiket cselekszik.

Ebből következik, hogy nagy és veszedelmes tévedés- ben vannak azok, akik az egyházat egész önkéntesen mint- egy rejtettnek és láthatatlannak képzelik, valamint azok is, akik azt valami emberi intézménynek tartják, melynek vannak ugyan fegyelmi törvényei és külső szertartásai, de nincs meg benne az isteni malaszt ajándékainak folytonos közlése, nincsenek meg benne ama dolgok, melyek napról- napra és nyíltan bizonyítják, hogy az Istentől nyert életet. Hogy Jézus Krisztus egyháza akár egyik, akár másik legyen, oly ellentmondás, mint azt állítani, hogy az ember csupán testből, vagy csupán lélekből áll. Ama két alkatrész- nek összeköttetése és egyesülése az egyházra nézve ép oly szükséges, mint az emberi természetnek a test és lélek benső egyesülése. Az egyház nem valami holt, hanem Krisztus- nak természet fölötti élettel felruházott teste. Valamint Krisztus, a fej és példánykép, nem egész, ha valaki benne csak a látható emberi természetet nézi, mint a fotiniánusok és nesztoriánusok, vagy csak az isteni láthatatlan természe- tét tételezi föl, mint a monofiziták; hanem egy e két, lát- ható és láthatatlan természetből és természetben: úgy az ő titokzatos teste csak azért igazi egyház, mert látható részei erőt és életet természetfölötti ajándékokból és ama többi forrásokból merítenek, ahonnan természetök és saját mivol- tűk fakad. Mivel pedig az egyház az Isten akaratából és rendeletéből ilyen, szakadatlanul ilyennek kell maradnia minden időben; ha nem maradna, nem örök időkre volna teremtve s magát a célt is, melyre törekszik, a helyek és idők határai korlátolnák; már pedig mindkettő ellenkezik az igazsággal. A látható és láthatatlan dolgok ez össze- köttetésének tehát, minthogy az egyháznak természetes és az Isten akaratából beléje oltott tulajdona, mindaddig fenn kell maradnia, míg maga az egyház fennáll. Azért mondja sz. Krizosztom: Ne távolodjál az egyháztól: mi sem erősebb az egyháznál. Reményed az egyház, üdvösséged az egyház,