Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Hölszky Károly: A papképzés reformjához
609 Ductor helyett még egy elöljárót adnék a növendé- keknek — esetleg a praefectus is lehetne az, — ki a nővén- dékekkel töltse minden idejét, a stúdiumokat felváltva egyik- másik múzeumban, a szabad időt a társalgóban, a kertben vagy a sétán; velők lakjék, étkezzék, aludjék, ájtatoskodjék, még külön szobája is csak holmija számára legye ׳ Egy embernek egészen fel kell magát áldoznia a papnevelés fon- tos érdekében. Arany ember kellene ide. A növendékek atyja lenne ő, bő tapasztalatokkal, kiért az ifjak rajongná- nak; jó theologus, hogy a tanulmányaikban fennakadókat segítse; szent életű pap, hogy előttök példájával ragyogjon, tetteivel és életével tanítván őket arra, mit a spirituálistól szóbelileg hallanak; jó nyelvész, hogy klassikus latinságot és a többi szükséges nyelvekben is finom nyelvérzéket tanul- janak tőle a leendő szónokok; ־kellemes és finom társalgó, mert tapasztaljuk, hogy némi nyerseséget és darabosságot, a jólelkű éknél is sokszor észlelhető érdességet, — melyet a világi ifjúnál leköszörül a társadalmi érintkezés — a pap- nevelő ritkán képes lecsiszolni. — Még többet is fecsegnék, ha nem tudnám, hogy a nyájas olvasó e kevésből is átér- tette ezen eszme egész mibenlétét és horderejét. A múzeum- és cellarendszer között nem találnék épen oly nagy különbséget, ha t. i. a múzeumban mindig föl- tétlen csend volna, azokra való tekintettel, kik a szabad időt is tanulásra fordítják. Szórakozásra jó volna télen a társalgó, nyáron a kert, ha van. A múzeumokban osztályok szerinti elkülönítés nélkül szórván szét az ifjakat, mert ez elkülönítés a testvériség és egyenlőség eszméjének nem épen kedvez, s az ifjút néha túlságosan fesztelenné teszi. Még sok dologhoz lehetne hozzászólni; ám nem aka- rom ismételni, amit illetékesebb hozzászólók már alaposab- ban fejtegettek e folyóiratban, melynek nagyérdemű szerkesz- tőjét e mozgalom megindításáért — (másért is) — egykor a magyar egyháztörténelem hálásan fogja áldani. Dens vires addere dignetur! Körmöcbánya. Hölszky Károly. ״Hittudományi Pólyáit at." 1S96. 39
