Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Dr. Szentes Anzelm: A papi nevelés és oktatás kérdéséhez

594

Erre nézve első sorban azt kell a növendékben kifej- leszteni, hogy megszokja mindent Isten dicsőségére tenni s az emberi dicsőséggel nem sokat törődni; azután meg kell tanítani ájtatosan imádkozni, főleg az oltári szentség előtt. Továbbá begyakorolni az elmélkedés művészetébe, mert szerintem az igazi jól végzett elmélkedés valódi lelki mű- vészét. Kevesen tudnak igazán jól elmélkedni, a jó elméi- kedést rendesen a szentek tudományának és művészetének tartják. Pedig a lelki élet kifejlesztésére és állandó szeplő- télén föntartására nézve az elmélkedés egyik kiváló eszköz; meg kell tehát tanítani rá a növendéket.

Kitűnő eszköz a kegyelmi élet föntartására a lelki- ismeret kétféle módjának gyakorlása, t. i. az általános és részleges lelkiismeretvizsgálat; továbbá a gyakori gyónás és áldozás. Ezekhez járul mint hatalmas segítő szer a lelki gyakorlat, a lelki számadás, bensőnk őszinte föltárásával gyónáson kívül s a lelki olvasmány.

Ezen eszközökkel ápoljuk az első fontos nevelési tár- gyat, a lelki egészséget, amit semmiféle körülménynek nem szabad föláldozni.

A jellemfejlesztésnél hasznos a szentek életének pél- dául Való oda állítása, vagy az egyházatyák jeles mondásai- üak gyakorlati ajánlása. Pl. az elüljáró idézi szent Ciprián ezen mondását:

»Valamint az öregektől jogosan megkívánjuk a józan- s'ágot és a tökéletesebb erkölcsi képzettséget: úgy az ifjú- sághoz az engedelmesség, szófogadás, alázatosság és szerény- ség illik«; azután ennek az ifjúságra vonatkozó részét értelmezi és fölhívja a növendékséget, hogy mindegyik maga is gondolkozzék a fölött, mily szép és életbevágó igazságot mondott az egyházatya.

Nem szabad föláldozni a testi egészséget sem, ezért nemcsak a lakás, hanem az élelmezés is. bár egyszerű, de egészséges legyen.

Ápolni kell az egyház s az egyház feje iránt tartozó szeretetet. mely nélkül lelkes pap nem is képzelhető.

Gondozni és helyesen kell vezetni a hazaszeretetei is,