Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: A papi nevelés és oktatás kérdéséhez
591 ooknak, és ne 16, hanem 18 éves legyen a növendék, mikor fogadalmat tesz; tehát ne 15, hanem 17 éves legyen már az ifjú, mikor a szerzetbe lép; a prágai érsek, mint a szer- zetesi élet ismerője, szót emelt ez ellen és azt ajánlotta, hogy inkább az ujoncévet emeljék két évre, de a fiatal korban történő belépést ne akadályozzák meg. Pallavicini erről ezt Írja:1 »Primum est, fuisse para- tum canonem, quo statuebatur, fas non esse regularem professionem emitti ante annum decimum octavum. Sed Arcliiepiscopus Pragensis, vir claustri peritus, praenalide dehortatus est Patres ab eo consilio, affirmans, deteriorem fructum reddi plerumque in coenobiis ab iis, qui a teneris annis illic sati non fuerint, adeoque adhuc illaesi a vitiis laxioris libertatis: satius esse sancire, ut probationis tem- pus ad duos annos produceretur, ita tamen, ut fas esset professionem emitti anno decimo sexto.« így maradt meg a trienti zsinat határozatában, hogy a szerzetes 16 éves korában már beesküdhetik a szerzetbe. IX. Pius pápa később ugyan a végleges ünnepélyes fogadalom letevésének idejét egész a 25 éves korig kitér- jeszti, de a nevelés az ujoncévben az egyház rendelete szerint most is a 15 évnél kezdődik és a növendék 16. évének betöltése után egyszerű fogadalmat tehet. Nagyon üdvös volna tehát a papi nevelést fiatalabb korban kezdeni el, de dr. Székelynek azon helyes észre- vételével, hogy semmi se kényszerítse a növendéket a pap- nevelő-intézetben való maradásra kedve ellenére. Azért bármikor jöjjön is el a kisebb papnevelőintózetek ideje, azokat úgy kell berendezni, hogy a növendékek nyilvános jogú bizonyítványokat kapjanak minden évi tanulmányukról. A második fontos elv, hogy csak hivatással bii’ó ifja- kát bocsássanak a papi pályára. Ezért a rokonság és párt- fogás sohasem veendő figyelembe. Tudok olyan esetet is, midőn az ifjú helyett az apja jelentkezett a püspökségnél, 1 Vera Oecumenici Concilii Tridentini Historia. 1769. Augustae Vindelicorum. Pars III. lib. 24. cap. 6. n. 2. (825. 1.)
