Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: A papi nevelés és oktatás kérdéséhez
589 A temesvári hittudományi intézet tanrendje. H. F. 1895. I, n. 217. sk. 1. A szent Vincéről nevezett északamerikai szent-benedek- rendi főapátság intézetének tanrendje. H. F. 1895. I., II. 288. sk. 1. A Kapisztrán Jánosról nevezett szent-ferenc-rendiek intézetének tanrendje. H. F. 1895. I., II. 293. sk. 1. A váci hittudományi intézet tanmenete. H. F. 1895. III. 529. sk. 1. íme tehát a folyóiratainkban már a negyvenes évek- ben megindult és még mindeddig dűlőre nem jutott pap- nevelési és hittudományi mozgalom csoportosítása eléggé bizonyítja, mily sok nemes szív és jeles elme lelkesült a papi nevelés és oktatás szent ügyéért. Ezen jeles elméktől fölvetett eszmék nagyon meg- könnyítik jelen cikkem harmadik részét, melyben a papi nevelésre és oktatásra vonatkozó véleményemet szándékozom elmondani. III. III. »Egyedül véleményeink szabad közlése által juthatunk az igazsághoz«, mondá Széchenyi István. A legnagyobb magyar ezen mondása buzdít engem is arra, hogy először a papi nevelésről, azután a papi vagy másként a hittudo- mányi oktatásról nyíltan, minden emberi tekintet nélkül mondjam el véleményemet. A papi nevelésnél első és legfontosabb elv minél fiatalabb korban kezdeni el a papi jellem fejlesztését. Ez az elv áll a világi papság növendékeire nézve épen úgy, mint a szerzetesek növendékeire nézve. Azért az ifjúság vallásos nevelése szempontjából a kisebb papnevelő-intéze- tek vagy legalább jól vezetett katholikus nevelő-intézetek (internatusok) fölállítása oly áldásos, hogy ezt minden egy- házi férfiúnak, ki a papi nevelés szent ügye iránt érdek- lődik, óhajtania kell.
