Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Szentes Anzelm: Hitünk tulajdonairól
55 A vatikáni zsinat a hit alapját a legerősebb alapnak nevezi: 1 »Ipsa (t. i. Ecclesia) veluti signum levatum in nationes, et ad se invitat, qui nondum crediderunt, et filios suos certiores facit, firmissiyno niti fundamento fidem, quam profitentur«. A vatikáni zsinat határozatai mellett kiadott jegyzetek közül az egyik a kegyelemtől segített értelemről ezt mondja:1 2 »adhaeret veritati revelatae assensu firmissimo respondente dignitati auctoritatis divinae. Firmitas enim assensus debet esse, qualem exigit infinita auctoritas Dei, quae meretur, ut locutioni sufficienter propositae humana voluntas et humanus intellectus se plene subiiciat, et assen- tiatur aestimative super omnia. Ut talis esse possit, homo elevatur, illustratur, confortatur viribus gratiae superna- turalibus«. Ebben világosan meg van mondva a hit legfőbb bizo- nyossága értékileg véve, mely bizonyosság nem természeti, hanem termószetfölötti; mert nem az értelem természeti erejéből okoskodás utján jön létre, hanem a fölemelő, meg- világosító, erősítő kegyelem termószetfölötti közvetetlen hatásának segélyével jön létre az értelemben a végtelen isteni tekintély indító erejének minden véges erőt túl- szárnyaló hatásánál fogva. A hit termószetfölötti bizonyosságából szükségkép kö- vetkezik, hogy az isteni hit mindig igaz. Mert a meggyőző- dés és a tárgy közötti összefüggést az isteni tekintély esz- közli; már pedig Isten nemcsak nem téved, de nem is téveszt meg senkit; tehát az igaz hitbeli meggyőződésnek mindig oly bizonyosan felel meg a tárgyilagos igazság, mint a mily bizonyos, hogy Isten sem nem téved, sem nem téveszt. Ehhez járul, hogy Isten kegyelmének erejével közre- működik a hit tényének létrehozásában; már pedig Isten hamis dolog létrehozásához közvetetlenül hozzá nem járulhat soha; ezért a természetfölötti hit lényegénél fogva csakis igaz lehet. Ebből következik, hogy az eretnekek hamis 1 Cap. 3. 2 Collectio Lacensis, tom. 7. Adu. 19. 533. lapon.
