Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Zubriczky Aladár: Fejlődik-e a keresztény ethika?

491

mánynak nem szabad szem elől tévesztenie az egyházi fejlődésnek alaptörvényét, a continuitás szabályát. Vissza kell térnie a régiekhez és azok tudományos kincsét kell fejlesztenie és lehetőleg tökéletesítenie. Ha a jelennek vala- mely rendszerét, amely egyházon kívül álló talajon fakadt, liturgikus ünneplő ruhába öltöztetné és így a szentélybe csempészné, annak a veszélynek tenné ki magát, hogy a kér. igazság értelmét elferdíti. Ha egészen eredetit akarna teremteni, annak a veszélynek volna kitéve, hogy erőit haszontalanul elfecsérli és végül egység helyett a szétszag- gatottság képét adná... Tehát ugyan fontos, hogy a régiek- hez visszamenjen és velők tökéletesen megbarátkozzék; de természetesen nem azért, hogy nálok megálljon és tovább- fejlődéséről lemondjon.«1

V. A kér. ethikának jósolható ezen nagyszerű jövővel szemben a kereszténységen kívül álló ethikában épen nap- jainkban a magára hagyott emberi szellemnek végzetes zátonyra jutását látjuk. Míg a kér. ethika képviselői épen a legújabb időben a legkitűnőbb kószültségű természetes ethikákat adják ki (Cathrein. Moralphilosophie, 2 kötet 1890—1891; Gutberiet. Ethik und Naturrecht. 1898; Costa- Rosetti. Philosophia moralis 1886): addig a modern szel- lemben kezelt ethika vagy a vallástalan erkölcs chimérájá- nak vagy pedig oly tételek bizonyításának szenteli minden erejét, amelyek mint valóságos positio extraneák gyökéré- ben metszik el minden erkölcs lehetőségét.

Gutberiet két külön munkában foglalkozik az ethiká- nak ezen teljes megtagadásával. Az egyiknek címe: »Ethik und Religion« Münster 1892; a másiké: »Die Willensfrei- heit und ihre Gegner« Fulda 1893. Ez a két munka föl- öleli a modern ethika összes tévedéseinek korszerű cáfolatát. Maga a szerző a második mű előszavában így jellemzi műve tárgyát: »Ha előbbi ethikai művemben a kér. ethikát védenem kellett a hamis bölcselet ellen, mely az erkölcsi eszmének lényeges tárgyilagos mozzanatát, a végtelen jóhoz

1 Zeitschrift für hath. Theologie. Innsbruck 1877. 48. old.