Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Zubriczky Aladár: Fejlődik-e a keresztény ethika?

485

tóan kellene foglalkoznia, a kér. erkölcstant e tekintetben fejlődésképesebbnek kell mondanunk, mint a dogmatikát. Mert bizonyos, bogy theologiai szempontból sokkal inkább fejleszthető az, ami csak tágasabb értelemben, forrását, de nem egyszersmind fölfoghatóságát tekintve temészet- fölötti, mint ami minden szempontból az.

Ami a kér. etbikának természetfölötti részét illeti, abban nem várhatjuk a természetfölöttinek tárgyilagos, anyagi bővülését, nem azt, hogy valamikor egy fokkal előbbre haladva a természetfölöttiről ennek magasabb pol- cára jutunk. Ezen szempontból a kér. ethika fejlődéskép- télén. Nicolas szerint: »Ha még oly kevéssé fogékony is valaki az erkölcsi szépség iránt, lehetetlen, hogy az evan- gélium erkölcstana meg ne hassa. Oly nagy a tökéletessége! Ily nagy tökéletesség pedig Isten műveinek pecsétje.«1 De ez a szépség végre is letagadható. Tagadhatatlan azonban, hogy Krisztusban az egyetemesen adott kinyilatkoztatás le van zárva és annak tárgyilagos bővülése azóta ki van zárva. Ami pedig különösen a kér. ethika eszméinek és parancsainak a természetfölötti részben való tárgyilagos fejlődésképtelenségét illeti, az onnan is világos, mert az víj-szövetségben erkölcsileg elfoglalt állásunknál, az Isten- fiúságnál magasabb fölemelése nemünknek teljesen képzel- hetetlen. Már pedig a cselekvési rend s így erkölcsi 1’end is az ontológiai renddel elválhatatlan viszonyban van. Vele marad, vele fejlődik és azért a tovább nem fejleszthető méltóságnál maga is fejlődésképtelen.

Az is bizonyos, hogy a kér. ethikában rejlő gondolat nem fog chameleon módjára egyre más színt játszani. Benne mindig a törvény lesz az előbbi, az emberi erkölcs az utóbbi. A törvény lesz benne a szabályozó, az emberiség a szabályozott. Nem pedig a tényleg létező a szabály is, a szabályozott is. Valamint az is bizonyos, hogy a semiratio- nalizmus példájára sem fogja azt a földet, ahol lábát meg- vetette, a természetfölöttit, gyáván elhagyni és erős gon1 Philosophische Studien. III. 319. old.