Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Zubriczky Aladár: Fejlődik-e a keresztény ethika?

fejlődésében valami szokatlan lendületet keresnünk. Amivel annyi elme és oly hosszúra terjedő gyakorlat foglalkozott, ott a fejlődés menetének a kezdettől való távolodás arányá- ban fogynia kell. A tudományok fejlődésének aranykora közönségesen egybeesik a gyermekkorral.

Ha a kér. ethikát abból az elég távoli és magas szem- pontból tekintjük, amelyre a tudomány kora és jellege helyeznek, szembeszökőnek kell látnunk fejlődését.

A kér. hittudomány a maga gyermekkorában valóságos természetfölötti n«ropapa, amely felölel magában dogmát és erkölcsöt, elméletet és gyakorlatot, jogot és történetet. Módszere első sorban pozicio, a spekuláció háttérbe van szorítva. Jellege alkalomszerű és apologetikus. A kér. ethika ezen korban anyagilag csak oly fönséges mint ma, de alaki- lag még embryo a dogmák méhében. E megjegyzésünk csak általánosságban áll, mert bizonyos, hogy itt-ott már részle- tesebb ethikai fejtegetésekkel is találkozunk.

A kér. erkölcstan megszületik, vagyis tartalmilag kidomborodik a dogmatikából — noha még sokáig szerves ősz- szeköttetésben marad vele — Abalordnál és sz. Tamásnál. Itt jelenik meg a rendszer és a rendszer keretén belül a spekuláció. Az elszórt tudományos kincs jegecesedik, az ellentétek a középúton kiegyenlítődnek, a jelentékteleneknek látszó részek kialakulnak.

Ugyanezen korban a kér. ethika fejlődésének egy újabb fokát éri el. Alakulni kezdenek az egyes ethikai szakok. Raymundus de Pennafort a poenitentialis könyveket kazu- isztikává fejleszti. Megszületik az aszkezis és ennek bete- tőzéseül a misztika.

Ezek a kezdetben csiszolatlan ethikai szakok idő foly- tán tisztulnak és a XVI. és XVII. században aranykora- kát élik.

Az ekként kialakult ethikai tudomány erre minden ízében élet-halálharcot kezd a jansenizmus és a végkép dekatholizált bölcselet ellen.

Végre a jelen század a kér. erkölcstanra is azt a kötelességet rója, amelynek eleddig oly kiváló sikerrel ele477 -