Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Dr. Acsay Antal: A lelkiismereti szabadság
272 hesse, a jog, vallás és erkölcs terén oly »igazságokéhoz folyamodik, melyek segítségével szépítheti tetteit. Ha az emberi meggyőződés jogosultságát minden téren hirdetjük, miért kezdjük azt a vallással, miért nem tér- jesztjük ki a jogi és társadalmi életre? A társadalom fel- forgatására törekvő anarchia és nihilizmus hívei szintén meggyőződésükre hivatkoznak, széliében hirdetik, hogy a társadalom békéjét, az egyének boldogságát csak az ő tanaik uralmával lehet megvalósítani és minden más törekvés hiábavaló. Az osztó igazságosság, véleményem szerint, azt köve- telné, hogy a földi cél elérésére vezető meggyőződések jogosultságát is ismernék el azon egyéni terjedelemben, amelyben a lelkiismeret szabadságát pártfogolják és meg- valósítják. Az államhatalom birtokosai az ismeretes csillagász módjára, az ég titkait kutatják, kodifikálják a lelkiismereti szabadságot a felekezetnélküliségig, az anyagi jóllét előmoz- dítását sürgető reformokat pedig a kátyúban hagyják vesz- tegelni. Non ordo rectus, aut ordo appellandus est omnino, ubi deterioribus meliora subjiciuntur.1 A féktelen vallásszabadságban az ember megromlott akaratával szövetségre lép lelkének ellenségeivel, »in subli- mitate sapientiae collocatus libidini servire delegerit.« 2 Igen, a szenvedély tanítómestere ebben az esetben az embernek, mely elszakítja az igaz Jótól, másfelé fordítja tekintetét. Eléri-e azután az ember — kérdezhetjük — bol- dogságát ? Dicitur, — tanítja szt. Ágoston —• beatum esse horni- nem dilectorem bonae voluntatis suae et prae illa contem- nentem quodcunque aliud bonum.8 Az ember önmaga teremtheti meg boldogságát akara- tával, szabadságával, erre vonatkozólag örök igazságot tar1 Augustinus: de libero arbitrio. 498. » U. o. 501. 3 U. o. 502.
