Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban

465

praetor«. Ezt Melchior Canus idejéig senki kétségbe nem vonta s ekkor az állami omnipotentia hívei Canus tételét felhasználva, felállították a »contractus civilis« elméletét. Hozzájárult még. a protestantismus, igaz nevén rationalis- mus, mely emberi, földi haszonért mindig szívesen feláldozta• az isteni jogokat s határozottan állást foglalt a polgári szerződésen alapuló házasság mellett, amiről Luther a ta- núnk, aki a házasságot is csak olyan valaminek tartja, mint aminő dolog a ló, disznó, liáz stb. Már pedig akár a pap, akár a hívek legyenek a házasság szentségének kiszolgál- tatója, a szentséget és a szerződést együtt szolgáltatják ki. Erre vonatkozik a Syllabus két tétele, mely az ellenkező állítást kárhoztatja (66.): »Matrimonii sacramentum non est, nisi quid contractui accessorium ab eoque separabile, (73.) Falsum est aut contractum matrimonii inter Christianos semper esse sacramentum, aut nullum esse sacramentum si contractus excludatur.«

Ezekből láthatni, hogy dacára a nagy vallási különb- ségnek, mely e téren a római és a keresztény házasság közt fenn áll, jogi szempontból igazi alapját ott találjuk meg, ahol többi institutióinknak. Igaz, hogy durva ez az alap, igaz, hogy ehhez képest semmi sem magasztosabb, mint az épület, de egy pillantás a két korra és a különbség érthető lesz. Az eszme magasztossága mindig függ a kitalálótól, A pogány jog alkotói emberek voltak, ha még oly lángelmé,- jűek is, a keresztény jog alkotója Krisztus: »Ki, ha mint Kőnek szépen jegyzi meg, jogászilag csak ember, de Isten- sége mindenütt vele van s ez megóvja őt a tévedéstől«. Bátran alkalmazhatjuk e helyen is Jézus szavait; »non veni solvere legem, sed ad implere«.

Nagyvárad. Bíró Dezső.

(Folytatása következik.)

^Hittudományi Folyóirat* 1896.

30