Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Biró Dezső: A keresztény házassági jog alapja a római jogban
447 kötelezőnek tartják a sponsus és sponsa házasságra lépni. Ebben a kötelezettségben állott az eljegyzés joghatálya. Ezt az első időkben, a római jog arany korában szigorúan úiegtartották, annyira, hogy aki ok nélkül visszalépett az eljegyzésből származó házasságkötés elől, kártérítéssel tar- tozott a cserben hagyott félnek; ebből támadt az »actio ex sponsu«, vagyis a cserben hagyott fél törvényes keresete, t. i. az arbiter elmarasztalta abban, quanti interfuerat eam uxorem non accipi aut dari.1 Később azonban az eljegyzés- bői származó házasságkötés ígéretére nézve csupán erkölcsi kényszer létezett s nem többé bírói elmarasztalás.2 Ennek oka egyszerű. A jegyesek hosszabb idő alatt kiismerhették egymást, azalatt észrevették, hogy nem egymásnak vannak teremtve, könnyen fölbonthatták az eljegyzést, miért kín- lódtak volna, úgyszólva egymáshoz kényszerítve, egész éle- tűkön keresztül. Ebből következett azután egyszersmind az is, hogy az eljegyzést eo ipso könnyebb volt felbontani, mint a házasságot. Második oka ezen könnyebb felbontható- ságnak abban volt, hogy az eljegyzés csupán Ígéret volt, ebből a házasságot s ennek consumatióját illetőleg, semmi sem következett. De azért a sponsus ép oly köteles volt vigyázni menyasszonyára, annak életét, becsületét oltalmazni, ha kellett élete árán is, mintha az már felesége lenne, vagy a sérelem saját személyét illette volna. Van azonban egy karakterisztikus vonása úgy az eljegyzésnek mint a házasságnak, amennyiben a jegyesek, ép úgy mint a házasok, egymás ellen nem tanúskodhattak, illetve tanúskodásra nem kényszeríthetők. A férfi nem lehe- tett jegyesének bírája s így ítélni sem birt kvalifikációval.8 Ha az eljegyzés megtörtént, ennek jeléül a jegyesek kölcsönösen foglalót adtak egymásnak, melynek neve arrha sponsalitia. Az arrha sponsalitia, a mai jog szavai szerint élve, egyértelmű lehetett a bánatpénzzel. Ugyanis, ha az arrha sponsalitia kicserélése után a házasság létrejött, az * Gellius IV. 4. ־ Dig. L. XYI. 101. §. 1. » Dig. XL. IV. XL 14.
