Hittudományi Folyóirat 7. (1896)
Sztroiny Antal: A szeplőtelen fogantatás és a Szentírás
410 Végre gondoljuk meg, hogy Gfábriel nem is maga ne- vében szólt, hogy Isten maga küldte öt a Szüzhöz; hogy a Szentháromság tolmácsaként szerepel:1 és lehetetlen lesz más Ítéletet hoznunk, mint amit a kath. egyház hisz, hogy a hold. Szűz fogantatása első pillanatától fogva Isten különös kegyelméből az eredeti bűn minden szennyétől sértetlenül meg- ovatott1 2 Világos immár előttünk, hogy amit az első remény- ség sugarában, az ősevangéliomban felismertünk: a legszen- tebb Szűz szeplőtelen fogantatásának félreismerhetetlen bi- zonyítókát feltalálhatjuk az iíjszövetség legmagasztosabb helyén is. Éva elárvult fiainak könnyei, a bűn elviselhetetlen rabságában sinlődő emberiség jajszava, a választott nép esdeklései megnyiták a menny kapuit. Isten leküldé a vi- gasztalás angyalát, vigye hírül a bűnök terhe alatt már- már összeroskadó raboknak, hogy ütött a szabadulás órája; adja tudtul a föld lakóinak, hogy íme, közöttük van ama nagy asszony, kit a Mindenható az ördög diadalmas ellen- felévé tett; közöttük van ama Szűz, ki a biin eltörlőjét fogja szülni; közöttük ama tiszta lélek, ki a bűn bilincseit egy pillanatig sem hordozá; megjött a második Éva, hogy világra szülje az első szeplőtelen férfit, a Megváltót, ki össze fogja törni mindazok bilincseit, akik bizalommal folyamod- nak hozzá. Quod in Vetere Testamento nos latuit, in angelica salutatione nobis patuit.3 A titok, melyet az ószövetségben a reménység lomb- jai takartak, az újszövetségben a valósulás kimondhatatlan örömeinek virágaival koszorúzottan, nyíltan, leplezetlenül áll előttünk. 1 Luk. 1, 26, 27. 3 Schouppe, 384. 1. Prop. IV. 3 Sz. Ágost. Békés-Sz.-András. Sztkoiny Antal.
