Hittudományi Folyóirat 7. (1896)

Sztroiny Antal: A szeplőtelen fogantatás és a Szentírás

432

ved. Ez a vereség nem lett volna tökéletes, ha az ördög egyik ellenfelén, Márián, csak egy pillanatra is győzedel- meskedett volna; tehát a hold. szűz Mária fogantatásában is szeplőtelen vala.

Értjük-e már ez isteni szavakat: Ellenkezést vetek kö- zötted és az asszony között, a te ivadékod és az ö ivadéka között; ö megrontja fejedet és te sarka után leselkedel.

Nemcsak azt jelentik, hogy az az asszony sohasem tart az ördöggel és ivadékával, a bűnnel; nemcsak azt jelen- tik, hogy ez az asszony sohasem vétkezik, hogy fogantatá- sában is szeplőtelen lesz: hanem meglesz benne minden, a mi a bűnnel legnagyobb ellentétben van. Nemcsak szeplőte- len lesz, hanem a legszentebb, malaszttal teljes.1

Tisztán láthatjuk immár, hogy az ószövetségben, mind- járt az első bűn gyalázatos fogantatásakor kijelentette a Szent- lélek a Szüzanya szeplőtelen fogantatását.

Ámde' nem ez az egyetlen szentírási hely, amely Nagyasszonyunk e dicsőséges kiváltságát hirdeti. Mielőtt azonban áttérnénk azon másik helyre, mely ép oly világo- san tanítja Mária szeplőtelen fogantatását, mint az ősevan- gélium szövege: gondoljuk meg jól,hogy tulajdonképen hol is találtuk az első nyilatkozatot, mely e fönséges titkot magába zárja ? Lehetetlen azonnal észre nem vennünk, hogy az a hely az ószövetség legszebb, az ószövetség legkedvesebb helye.

Valóban az ősevangéliumnak kedvességre párja nincs. Ez az örömhír kimondhatatlan édességgel tölti el sziviin- két. Szivünket mondom, nem ősszüleink szivét.2 Mit ősszü- leink éreztek ama pillanatban, nem volna képes befogadni nyomorban született minden utóduk egygyé olvadott szive sem. Merész talán e szó nagyon ? Dehogy merész. Ok menny- ben valának, a paradicsom mennyei boldogságát élvezék. Azonban ezt a földi mennyet elveszítek; megnyílt előttük a pokol: lángjaira kárhoztatva látták magukat. És e pilla- natban, midőn a kifejezhetetlen búnak tengerárja, a remény1 Schouppe, 386. 1.

* Sullay i. m. 12, 13. 1.